„Munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2,12) (1. rész)

Szerző: ks. Mieczysław Piotrowski TChr]

Rövid a földi életünk. De itt dől el az örökkévalóságunk: vagy a képzeletet felülmúló boldogságot választjuk Krisztus örök szeretetében, vagy a borzalmas szenvedést a végtelen gyűlöletben. Erre Isten a nagy misztikusok életének természetfölötti jeleivel és csodáival is emlékeztet minket. Ilyen misztikus volt az olaszországi Calabriából való Natuzza Evolo is, aki 2009. november 1-jén halt meg.

Natuzzától ötvenezer hívő, öt püspök és több száz pap vett utolsó búcsút a gyászmisén. Az összegyűlt emberek spontán módon kiabálták: „Santa subito!” Luigi Renzo, az egyházmegye püspöke homíliájában megígérte az elhunyt boldoggá avatása folyamatának megnyitását, és kijelentette, hogy Natuzza Evolónak, korunk egyik legnagyobb misztikusának gyászmiséjén ennyi püspök és pap jelenléte az életszentségének és a rendkívüli karizmáinak elismerését jelzi. Ezt az egyszerű, írástudatlan calabriai asszonyt Jézus Krisztus különleges küldetésre választotta ki. A stigmák ajándéka által részese volt Krisztus szenvedésének, a minden ember üdvösségéért elszenvedett gyötrelmei és halála titkának, s a halottakkal való közvetlen kapcsolatával mindannyiunkat emlékeztetett arra, hogy létezik a halál utáni élet: a mennyország, a tisztítótűz és a pokol.

Gyermekkora

1924. augusztus 23-án a calabriai Paravati városkában a tizenkilenc éves Filomena Maria Angela Evolónak megszületett az első gyermeke, egy kislány, akinek a Natuzza nevet adták. Születése előtt egy hónappal apja, Fortunato Evolo Argentínába utazott munka után, és teljesen megszakította a kapcsolatot a családjával. A következő hét év során Natuzza anyjának öt fia született: Domingo, Antonio, Francesco, Vincenzo és Pasquale. Apjuk ismeretlen volt, de mindannyian az Evolo vezetéknevet kapták. Paravati lakosai gyakran megvetéssel pletykáltak Maria Angeláról és a gyermekeiről, akiket fattyaknak neveztek.

Natuzza nagyon nehéz körülmények közt és nagy szegénységben nőtt fel. Már ötévesen eljárt a pékségbe, és csöndesen várta, hogy valaki megkönyörüljön rajta. Ha kapott néhány zsemlét, mindjárt hazavitte az éhes testvéreinek.

Mivel nem volt pénzük, Natuzza nem járhatott iskolába, s így egész életében írástudatlan maradt. A nagy nyomor ellenére vidám gyermek volt, törődött a testvéreivel és a paravati kortársaival. Soha nem kedvetlenedett el a nehézségek vagy a problémák miatt, nem csüggedt, hanem energikusan úrrá lett rajtuk megnyílva mások felé, segítséget nyújtva. Nagyon jó gyermek volt, azonban anyjának nagy nyomora és erkölcsi eltévelyedése lesújtotta őt. Natuzza buzgón könyörgött Szűz Máriához anyja megtéréséért.

Már hatévesen részesült abban a rendkívüli ajándékban, hogy láthatta az Úr Jézust, a Szűzanyát, az angyalokat és a szenteket. Amikor Szűz Mária először jelent meg neki, Natuzza nem tudta, hogy kicsoda. Mindezt titokban tartotta, ahogy azt a helyi plébános tanácsolta neki.

1934-ben Natuzza anyját, Maria Angelát börtönbüntetésre ítélték, mert ellopott egy tyúkot, majd levágta és megfőzte a kiéhezett gyermekeinek. Míg a börtönben volt, a lakástulajdonos könyörtelenül kidobta a gyermekeket a házból az utcára, mert nem fizették meg a bérleti díjat. Natuzza és az öccsei fedél nélkül maradtak, kint kellett aludniuk, a lépcsők alatt. Natuzza számára ez nagyon fájdalmas volt, de nagy bizalommal kérte a Szűzanya segítségét.

A teljes történet

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86