Sokółka – a lengyel Lanciano

Szerző: ks. Mieczysław Piotrowski TChr

2008 októberében a sokółkai Páduai Szent Antalplébániatemplomban nem mindennapi események történtek. A konszekrált szentostya emberi szívizomszövetté változott, amely él, de nagyon szenved, és a haldoklás állapotában van.  

Az ostya átváltozása

2008. október 12-én, vasárnap, az említett plébániatemplomban a 8.30-as szentmisét Filip Zdrodowski atya tartotta. Amikor e mise alatt Jacek Ingielewicz atya segített neki áldoztatni, egyszer csak, az ő tudta nélkül, az egyik ostya az oltár lépcsőjére pottyant. Észrevette ezt egy mellette térdeplő asszony, s megmutatta a földön fekvő ostyát Jacek atyának, aki felvette, s gondolván, hogy bepiszkolódott, a vasculumba, vagyis egy kicsiny, vízzel teli edénybe helyezte, mely a tabernákulum mellett állt (a vasculum a pap ujjainak megmosására szolgál az áldoztatás után). 
Amikor a szentmise véget ért, a sekrestyés, Julia Dubowska nővér behozta a vasculumot az ostyával a sekrestyébe, annak egész tartalmát átöntötte egy másik edénybe, és bezárta a széfbe. A széfhez csak neki és Stanisław Gniedziejko plébános atyának volt kulcsa. Meg kell jegyezni, hogy Julia nővér az Eucharisztikus Jézus Szolgálóleányai Kongregáció apácája, mely kongregáció különös karizmája a Legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen lévő Jézus tiszteletének terjesztése.
Julia nővérnek életében először volt dolga ilyen szituációval. Mindennap megnézte a vizesedényt, és ellenőrizte, hogy a szentostya feloldódott- e már. Az ostya rendesen néhány nap után teljesen feloldódik a vízben. Azt gondolta, hogy ez esetben is úgy lesz. Amikor Julia nővér október 19-én reggel 8 óra körül kinyitotta a sekrestye széfjét, kenyérillat csapta meg. Azt hitte ekkor, hogy az ostya már teljesen felolvadt, s kiöntheti a vasculum tartalmát az ún. piscinába, egy, az oltár alatt elhelyezett speciális nyílásba. Amikor meglátta az ostyát a vizesedényben, szóhoz sem jutott a megdöbbenéstől. A fehér ostya közepén meglátott valamit, ami a test egy élő, véres darabkájára emlékeztetett, s kb. másfélszer egy centiméteres volt. Amint a későbbi tudományos kutatások kimutatták, ez egy élő, szenvedő, emberi szívizomdarab volt a haldoklás, infarktus állapotában. Julia nővér a legnagyobb döbbenettel és tisztelettel vette ezt a rendkívüli jelenséget. Bevallotta, hogy úgy érezte magát, mint Mózes a pusztában az égő csipkebokor láttán, mely nem égett el.
Amikor hosszabb ideig úgy maradt, mozdulatlanul, az átváltozott ostyán elmélkedve, meglátta őt Filip Zdrodowski atya. Odament hozzá, és megkérdezte, hogy mi történt. Julia nővér ekkor elmondta, hogy mit tart a kezében, s hogyan került oda a szentostya. Ezután letette az edényt az íróasztalra, hogy a plébános atya a sekrestyében lévő más papokkal együtt megnézhesse az átváltozott ostyát.
Stanisław Gniedziejko plébános atya visszaemlékszik, hogy sokkolta a látvány, amikor meglátta a fehér ostyán a vérvörös szubsztanciát, ami körül a víz egyáltalán nem színeződött el. Azt mondja, hogy amikor közelebbről megnézte a véres szubsztanciát az ostyában, az úgy nézett ki, mint a test egy darabkája, mint valami élő, véres szövet.
Mindenki tudta, hogy megszentelt ostya volt ez, melyben valóságosan jelen van a feltámadt Krisztus, az ő megdicsőült emberi valójában. Kérdéseket kezdtek feltenni maguknak, hogy az a vörös szubsztancia, ami az ostyán megjelent, valamiféle természetes folyamat eredménye-e, vagy természetfeletti jel, mely által Krisztus valami fontos dolgot akar velünk tudatni. A plébános atya rögtön leszögezte, hogy nem szabad elbagatellizálni ezt a titokzatos jelenséget, s még aznap értesítette az esetről Edward Ozorowski érsek őexcellenciáját. Az érsek atya rövidesen Sokółkába utazott. Megnézte az átváltozott ostyát, és elrendelte, hogy helyezzék biztonságba, és figyeljék meg, hogyan fog a továbbiakban viselkedni.
Október 29-én az edényt az ostyával átvitték a plébániára, az Isteni Irgalmasság-kápolna tabernákulumába, másnap pedig az érsek kérésére a plébános atya kivette az ostyát a vízből, s egy fehér korporáléra helyezte, amit szentségtartóba tett, s berakta a tabernákulumba. Rövidesen az ostya kiszáradt, a sötétbarna véres szubsztancia valahogy beleolvadt a korporáléba, s ez mindmáig megvan. Három évig
őrizték az ostyát a plébánia kápolnájában.
Csak 2011. október 2-án vitték át ünnepélyesen a templomba, s tették ki egész napos szentségimádásra a Rózsafüzér királynője kápolnában.

A teljes történet

következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86