Ez valakinek sokat hoz a konyhára!

Szerző: Jacek Pulikowski

Ezért ebből logikusan következik, hogy a pénz egy részét a „reklámra” költi, hogy a zűrzavar még nagyobb legyen – ez valakinek nagyon megéri. Egy erkölcsös törvény bevezetése esetén az ebből most jól kereső emberek tönkremennének. Az ő céljuk tehát ellehetetleníteni mindent és mindenkitt, aki az erkölcsös törvények esetleges bevezetését szorgalmazná.

 

Ellenségként kezelik tehát a családot, hiszen ez az „intézmény” a rendet próbálja fönntartani, ezért eltiporják a családot. Az Egyház is ellenség, hisz az erkölcsi rendet támogatja. Minden eszközzel az Egyházat is megpróbálják tehát tönkretenni. Szabad hazudni, gúnyolódni, sőt még ölni is szabad, csak azért, hogy ez a világméretű üzlet össze ne omoljon. Mindig csodaszereket reklámoznak: „Ember, már nem kell küzdened, elég, ha a termékünket kipróbálod, és megszűnik minden problémád. Ilyen egyszerű. Mi csak a javadat akarjuk, hidd el. A természetes családtervezés hívei különféle nehézségeket zúdítanak rád, mérned kell magad és megfigyelned. Ez borzasztóan bonyolult és nem is megbízható. Ne higgyél nekik, félrevezetnek (vajon mi a céljuk?). Hidd el, megveszed a mi termékünket és vége a nehézségeknek.” Aki tud logikusan gondolkodni, álljon csak meg egy pillanatra… Itt nincs is mit magyarázni.
Nincs egyetlen pozitív érv sem a fogamzásgátlás mellett. (Figyelem: Nem arról beszélek, amikor a gyógyításban használt termék mellékhatása a fogamzás-képtelenség. Arról a tevékenységről beszélek, ami azért tesz valakit fogamzásképtelenné, hogy bármikor következmények nélkül szeretkezhessen.) Nincs olyan élethelyzet, melyben a fogamzásgátlás jó lehet, tehát a fogamzásgátlás gyümölcse is rossz. Tudják ezt a fogamzásgátlást reklámozók is, ezért igyekeznek – a tragikus élethelyzeteket felhasználva – szélsőséges helyzeteket általános példaként beállítani, úgy, hogy a fogamzásgátlást a „kisebbik rossz”-nak tüntethessék föl.
Így tehát egyre többször hallhatunk olyan esetekről, amikor a férj veri a feleségét és megerőszakolja, és ilyen esetben jobb lenne, ha az asszony fogamzásgátlót szedne, annál mint hogy csak sorra szülje a gyerekeket, és ne tudjon nekik alapvető biztonságot nyújtani. Elég világos példa. De vegyük észre azt is, hogy a férj nem erőszakolná meg a feleségét (és talán nem is részegedne le állandóan), ha a szeretkezés szent lenne, nem pedig egy árucikk, amit meg lehet szerezni, mint ahogy ezt a fogamzásgátlók gyártói szeretnék.
Ez pedig máris egy súlyos ellentmondás: a fogamzásgátló szerek gyártói a természetellenes helyzetek legyőzésére és megoldására éppen olyan eszközt ajánlanak, amely éppen ezt a természetellenességet és annak forrását előidézi. Világosan megfigyelhető, hogy miről van itt szó, és hogy mennyire őszinte az emberiség javáért folytatott harcuk.
A fogamzásgátlók üzletének a legnagyobb kára abból származna, ha az emberek az igazság és a tények tudatában elkezdenének gondolkodni. Mit tesznek tehát a reklámszakemberek? Meghamisítják a tényeket, és hangosan hirdetik (meg vannak ehhez az eszközeik): „Egyértelmű a helyzet, itt nincs min gondolkodni, aki másként gondolkodik, az hülye, az bolond, a középkorba való. Csak nekünk lehet igazunk”.
Göbbels és más propaganda szakemberek elméletei szerint a hazugság százszor elismételgetve „igazsággá” válik. A fogamzásgátló reklámozók egészen egyszerűen hazudnak, amikor a természetes módszereket eredménytelennek minősítik. Hazug állításukat pedig magától értetődőnek és vitathatatlannak tartják. Pedig épp a közelmúltban nyilatkozta egy komoly orvosi szaklapban egy tudós, hogy a legújabb fogamzásgátló módszerek lassan-lassan elérik hatékonyságukkal a legjobb természetes módszereket.
A fogamzásgátlók híveinek a természetes módszerek elleni legfőbb érve, hogy „amikor kedvem van hozzá, nem lehet, amikor meg lehetne, akkor nincs hozzá kedvem”, megszűnik tehát a spontanaitás és különben is képtelenség ellenállni a hirtelen ránk törő vágynak.
 Az embert éppen az különbözteti meg az állattól, hogy tetteit iránytani tudja az akaratával és az értelmével. Két ember szeretkezését „van kedvem” – „nincs kedvem” szintre leráncigálni, felér azzal, mintha azt állítanánk, hogy a szexualitás az ember fizikai szükséglete. Van, akinek tetszik, ahogy a kutyák séta közben teljesen „spontán” a járdára „pisilnek és kakilnak”. Ha az ember hasonlóan viselkedne, az joggal keltene megütközést. Ezeket a szükségleteinket többnyire egyedül, egy általunk meghatározott helyen és időben végezzük. Egy egészséges ember, még ha nagyon éhes is, képes kell hogy legyen kivárni egy étteremben a pincért (még ha az nagyon lassú is), és nem szabad teljesen „spontán” módon rávetnie magát a szomszéd asztalnál étkező vendég tányérjára. Egy egészséges ember képes kell hogy legyen uralkodni saját „spontán” reakcióin, ha akarata ezt megkívánja. Ezek egyértelmű állítások. Miért ne kellene tehát egy egészséges embernek akaratával uralkodni testi, szeretkezési vágyain, amikor az értelme ezt sugallja. E képesség hiánya rengeteg szenvedést okoz a családban és nem csak ott. Éppen ez a hiányosság élteti a fogamzásgátlás iparát, és éppen ezért próbálják az akarat képességet nevetségessé tenni, és a spontanaitás hiányának beállítani. Használjuk a fejünket, hogy saját véleményt alakíthassunk ki, ne higygyük el az üres propaganda szólamokat.
Ha a szeretkezés valódi, mély kapcsolat jele két ember között, akkor e találkozást előre meg kell tervezni és elő kell készíteni. Ha olyan hétköznapi dolgokban is, mint az evés, a kulturált ember betart bizonyos szabályokat, akkor a legintimebb dologban, mint amilyen a szeretkezés, éppen ezen a téren rúgjunk föl mindent? Szerintem mindenki érzi a különbséget egy büfében bekapott hot dog és egy otthon elfogyasztott ünnepi vacsora között. Ugyanez a különbség egy olyan szeretkezés között, amely a „spontán” szexuális vágyból fakad, és egy házaspár előre előkészített, megfe­lelő hangulatban eltöltött ünnepe között. (Nem beszélve az érzelmi háttérről, amely annyira fontos a nők számára).
Végül az utolsó probléma. A természetes módszerek alkalmazása megkívánja, hogy néhány nap esetleg néhány hét erejéig tartózkodjunk a közösüléstől. Ezt a módszer ellenzői lehetetlenségnek (talán nekik az), egészségtelennek, feszültségteremtőnek tartják, sőt természetellenesnek is, amely szerintük rossz hatással van a házastársi kapcsolatra. Ahelyett, hogy ezzel az abszurditással vitába szállnék, elmeséljek egy nemzetközi példát. Sok-sok évvel ezelőtt Lengyelországba látogatott a horvát Elejka Ivković, akinek a szülei a Pápai Család Tanácsának tagjai voltak. Azért jött, hogy meghívott édesapja helyett megtartsa annak előadásait, mivel apját a horvát hatóságok „elvi okokból” nem engedték külföldre. Elmesélte, hogy otthon a tengerparton megismert egyszer egy olasz nőt. Nagyon hamar összebarátkoztak, és a nő viszonylag gyorsan elmesélte Elejkának az élettörténetét. Házasság, gyermekáldás, munkahelyi sikerek. Férje után ő is egyre nagyobb karriert futott be, ezért úgy döntöttek, hogy több gyereket már nem vállalnak. Hogy az elhatározásukat tartani tudják, a nő hormonalapú fogamzásgátlókat szedett. Működött is a módszer, gyerekek tehát nem születtek. Valami viszont elkezdett nem működni közöttük. Eszükbe sem jutott, hogy összefüggés lehet a fogamzásgátlás és kapcsolatuk megromlása között. Végül a nő egészsége is romlani kezdett. Ekkor az orvos azt ajánlotta, hogy hagyja abba a tabletták szedését. Ezután „valami egészségeset” akartak kipróbálni. Rátaláltak a Billings módszerre. Vegyük csak észre, hogy nem vallási megfontolásból, hanem gyakorlati okok miatt tették ezt, mert a nő nem akart több gyereket szülni. Az olasz nő, amikor a módszerről beszél, sugárzik a megelégedéstől, és áradozik a módszerről, hogy mennyire csodálatos stb. Végül pedig kijelenti: „Képzeld, megint terhes vagyok”. Elejka, aki maga is ta­nítja a módszer alkalmazását, és tökéletesen tudja, mi is történt, úgy tesz, mintha semmit sem értene és visszakérdez: „Mit beszélsz? Akkor mi a jó ebben a módszerben? Nem akartál gyereket, most mégis terhes vagy, nem is akarok hallani erről a módszerről”. Erre az olasz nő: „Jaj, hát nem érted? Amióta ezt a módszert alkalmazzuk, a férjem teljesen megváltozott, máshogy néz rám, tisztel, újból úgy szeretjük egymást, mint rég. És úgy döntöttünk, hogy ez az újjáéledt szeretet hozzon gyümölcsöt”.
Ez nem mese, ez nem egy csoda, mindez nagyon egyszerű hétköznapi valóság, amelynek igazát rengeteg hasonló példával tudnám bizonyítani. A magya­rázatom a következő: a férjnek nem kellett soha megfontolnia a tetteit, a nő fogamzásképtelen volt, tehát bármikor „használhatta” amikor megkívánta. Ezért szedte a nő a gyógyszert. És ebből a szempontból közömbös, hogy ezt hogyan fogalmazták meg egymás számára, hogy a feleség azt állította, hogy ő is ezt akarta. Szeretkezésük gyakoriságának sincs különösebb jelentősége. Mindenesetre, amikor a férjnek kedve szottyan, a nő „készen állt”.
A férj aztán beleegyezett, hogy a Billings módszert alkalmazzák. Valamelyik este éppen szeretkezni támadt kedve, amikor a nő így felelt „ma nem lehet, ma kezdődött a síkosság, és fogamzóképes vagyok.” Hmmm. Ilyen nem fordult elő évek óta. Hiába, nem akarnak gyereket, várni kell. Másnap, a síkosság második napján, ismét várni kell. Harmadnap, ugyanez a helyzet. És ez így megy a síkosság 5 napján keresztül, és a síkosság megszűnése után 3 napig. Már az első ciklus idején a férjnek föltűnt, hogy a felesége milyen attraktív nő. Éppen azért vette észre, mert várnia kellett. Fogamzásgátlás esetén ez a lehetőség teljesen kimarad, és az emberek csodálkoznak, hogy esetleg megunják egymást, végül egy házasságon kívüli kapcsolat válik érdekessé.
Mindez oly egyszerű és logikus. De ha valaki nem akarja használni az eszét, akkor nem használja, és akkor nincs mit tenni. A fogamzásgátlás mellett érvelők a fiatalokat gyakran így közelítik meg (az AIDS elleni védelemre hivatkozva): „Szereted a kockázatot, szereted a veszélyes helyzeteket, élvezed az egyéjszakás kalandokat: használj óvszert, és az megóv mindentől.” Csekély módosítással hasonló „igazságra” találunk: „Szereted a kockázatot, szereted a veszélyes helyzeteket, szeretsz száguldozó autók között rohangálni, használj bukósisakot, az megóv majd mindentől”.
Az emberiség semelyik problémáját nem lehet „csodálatos tablettával” vagy „sisakkal” megoldani. Ezek a megoldások sem vezetnek jó irányba.
Feltétlenül szükséges az értelem és a szabad akarat használata, vagyis teremtő erőket kell alkalmazni. Csak az értelem és az akarat hatalma oldhatja meg az emberek problémáit.
Egyszer amikor Kalkuttai Teréz anyát megkérdezte egy újságíró, hogy mit kellene tenni az emberiség megmentése érdekében, ő így felelt: „Én megváltoztatom saját magamat, és ön megteszi ugyanezt”. Önmagunkkal kell tehát kezdeni. Saját magunkat kell egész életünkön keresztül nevelni, hogy uralkodni tudjunk magunkon, hogy valóban szabad emberekké váljunk. Csak amikor valóban saját magam ura vagyok, akkor lehetek a másik számára ajándék. Csak ekkor szerethetek igazán. Mindig résen kell lennünk, mindig használni kell az értelmünket, hogy senki és semmi ne vezethessen félre bennünket. Állandóan az Igazságot kell keresni, amely szabaddá tesz. Ne essünk abba a kísértésbe, hogy a természet törvényei fölé helyezzük magunkat, mert ezáltal a Teremtő fölé helyezzük magunkat. Alázatra van szükségünk, hogy a valódi Forrásból táplálkozzunk, le kell hajtani a fejünket, le kell térdelnünk. Így legyen!
korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86