Titanic 1912: gőg kontra bizalom az Úrban

Szerző: Grzegorz Kucharczyk

A Titanic sorsa nem csupán egy tragikus szimbóluma annak, hogyan végződhet az emberi értelembe vetett bizalom. Nem csupán egy illusztrációja az emberi nemtörődömségnek, mely abban nyilvánult meg, hogy azon az 1912. április 14-éről 15-ére virradó éjszakán a zenekar egészen a végsőkig játszott. A Titanic utolsó, drámai órái a keresztény hit és a hívő emberek hősies helytállásának nagy tanúsága is.

A gőzmozdony és a pápa

A „hosszú 19. század” az első világháború tragédiájával ért véget, melyet egészen 1939-ig a „nagy háborúként” emlegettek. Így ért véget a rendkívüli
materiális fejlődés korszaka, az ún. belle epoque. A 19. század a mai napig joggal büszkélkedhet „a vas és a gőz évszázada” elnevezéssel, mert ez volt a nagy iparosodás és számos jelentős technikai vívmány feltalálásának korszaka. Sokan azt gondolták, hogy az emberi értelem túlszárnyalta határait, hogy az ember, aki
feltalálta a telegráfot, a fonográfot, a villanykörtét, a belső égésű motort, és nagy előrehaladást ért el az orvostudományban, immár teljesen önellátó, és csak egyetlen lépés választja el őt az emberiség ősi vágyának megvalósításától: a földi paradicsom megépítésétől.
A Szentírásból tudjuk, hogy az emberiséget akkor csábította el először ez a látomás, a gőg és a naivitás keveréke, amikor a bábeli tornyot építették. Hogy miként végződött ez – azt is tudjuk. Hasonló kísértéssel, mint amilyenbe a bábeli torony építői estek, szembesültek a 20. század emberei is, akik azt állították, hogy a technikai haladás korlátlan fejlődést biztosít az emberiségnek. Ha átnézzük a 19. század sajtótermékeit, nem lehet nem észrevenni azt a csodálatot, mely az új technikai vívmányokat övezte. Valódi kultuszuk volt. Például a gőzmozdony évtizedekig egy új, jobb világ eljövetelének a szimbóluma volt. 1840-ben az egyik legolvasottabb német újság ezt írta: „Századunk a vasúti síneken nagyszerű, ragyogó célok felé tart.” A robogó gőzmozdony motívuma, mint az
emberiség megállíthatatlan haladásának szimbóluma, gyakran jelent meg az európai liberális sajtóban (mind a német, mind az olasz sajtóban), s felhasználták a katolikusellenes „kulturális háború” egyes felvonásaiban. Semmi – még az Egyház sem, amit IX. Piusz pápa karikatúrái személyesítettek meg – nem állíthatta meg az „új, jobb idők” eljövetelét, melyet a vasút szimbolizált.

 

A teljes történet

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86