A mai nap: csütörtök 18.10.2018

Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket

Szerző: testimony

 

Nagy fájdalommal figyelem, ahogyan itt Ukrajnában – de Magyarországon is – nő a gyermekvállalástól való félelem. Először ez akkor jelenik meg, amikor a fiatalok túl korán kezdik a nemi életet. Bennük van a félelem, nehogy történjen „valami”. Másodszor a házasságkötés után lép színre, nehogy a gyermek túl korán érkezzen, hogy a fiatal házasoknak legyen idejük letelepedni, hogy egy kicsit csak egymással foglalkozhassanak. Harmadszor, hogy ne legyen túl sok gyermekük. Negyedszer ott a félelem, nehogy a gyerek valamiben hiányt szenvedjen. És az ötödik érv, nehogy elveszítsék a gyermeküket.

 

Én a gyermekkoromból valami egész másra emlékszem. A plébánosunk mindig azt mondogatta, hogy az a valódi félelem, ha valakinek csak egy gyermeke van. „Ne adja Isten, hogy történjen vele valami. Akkor mintha minden remény odaveszne.”

Hány gyermektelen házaspár szeretne gyereket, de nem lehet nekik! Hányan jönnek itt Ukrajnában, de Magyarországon is, és könyörögnek az imáik meghallgatásáért, hogy Isten egy új élettel ajándékozza meg őket! Fejet hajtok a vágyuk és fájdalmuk előtt.

A Szentírásban a gyermekeket áldásnak nevezik. A gyermekáldás gazdagság: „Lám, a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom. Ahogy a nyíl a harcos kezéből, úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét” (Zsolt 127, 3 – 5). Megértették ezt az neokatekumenátus követői és a Názáreti Családok Mozgalom tagjai, és itt Ukrajnában a baptistáknál látom mindezt. A gyerek ajándék. Isten nagy ajándéka. Ezért a családok, akik
e közösségek tagjai, és nyitottak erre a csodálatos ajándékra, mind sok gyereket vállalnak. Hét-tíz gyermekük is van.

Gyakran előfordul, hogy a sokgyermekes családok és főleg a gyerekek szülei nevetség tárgyává lesznek: „szegények”, „patológiai esetek” vagy „hülyék” (mintha nem tudnák, hogy létezik óvszer vagy fogamzásgátló).

Egy jelenet a való életből: egy nő megy végig a piacon a gyermekei gyűrűjében. Az egyik eladó nevetni kezd, és odakiáltja, hogy minek neki annyi gyerek. Az anya megáll, és megkérdezi: „És maga mit csinált a meg nem született gyermekeivel?” Az eladónő elhallgat.

Rossz még belegondolni is, mennyi abortuszt végeztek el nálunk. Egy nő nemrég azt mondta nekem: „Nincs mit takargatnunk, atyám. Nem nagyon talál olyan családot mifelénk, amelyben ne lett volna abortusz. Mi mindannyian, akik itt vagyunk, azért vagyunk itt, mert életben maradtunk, vagyis megúsztuk a mészárlást.”

„A nemzet, amely megöli gyermekeit, jövő nélküli” – mondta a mi szeretett II. János Pál pápánk.

Tudjuk, hogy a mai világban a gyerekek sok problémát okoznak. A szülők gyakran tanácstalanok velük szemben. Előfordul, hogy az iskolában nem a diákok, hanem a tanárok vannak megfélemlítve.

Észrevettem valamit. Ha a családban szeretet és hit van, és a gyerekektől is többet várnak el, akkor kevesebb velük a probléma. Ezért egyetértek azzal a véleménnyel, hogy a házastársaknak elsősorban egymást kell nagyon szeretniük, csak utána a gyermekeiket. Ez teljesen logikus. Ott, ahol a gyerekek látják és megtapasztalják a szüleik egymás iránti szeretetét, ott biztonságban érzik magukat, és megtanulják a legnehezebb és legszükségesebb művészetet – a kölcsönös szeretetet. Csak a szeretet szül életet. A szeretet hiánya tönkreteszi az életet.

Legyen áldott minden gyermekszív! Legyenek hangosak a falvak utcái és a városok terei a vidám gyermekkacajtól! Hadd örüljön minden anya és apa a gyermekének! Tűnjön el minden félelem, és győzzön a remény, hogy Isten személyesen gondoskodik minden megfogant gyermekről!

Legyenek áldottak azok, akik vágynak az élet ajándékára, és el is fogadják azt! A valódi szeretet győzze le a félelmet!

 

P. Kristof Szohacki, Ukrajna

 

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86