V. Ne ölj!

Szerző: ks. Mieczysław Piotrowski TChr

2008 júniusában Lengyelországban nagy dráma játszódott le: a Gazeta Wyborcza és a Newsweek újságírói, valamint a TOK FM rádióállomás dolgozói a lengyel és a külföldi abortuszközpontok támogatásával szörnyű bűntényt hajtottak végre – megöltek egy megfogant gyermeket a tizennégy éves lublini Agáta méhében. Ezt nagy vadsággal hajtották végre, nem riadva vissza a hazugságtól és a manipulációtól sem.

Semmi kétség, hogy a média a manipulációval a Lengyelországban érvényben lévő életvédelmi törvényt akarta kétségbe vonni. Idézzük fel II. János Pál szavait az Evangelium vitae kezdetű enciklikájából: „… egy objektív »élet elleni összeesküvéssel« állunk szemben. És úgy tűnik, ennek nemzetközi intézmények is részesei, melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére.” (EV, 17)

E meggyilkolt gyermek ártatlan vére mindazok lelkiismeretét terheli, akik közvetlen cselekvésükkel, csendes beleegyezésükkel vagy hallgatásukkal hozzájárultak ennek a bűnténynek az elkövetéséhez. Azok hozzáállása a legfájdalmasabb, akik gyakorló katolikusoknak tartják magukat, és különböző módon hozzájárultak ennek a meg nem született gyermeknek a megöléséhez. Mindaz, aki részese egy ilyen gyalázatos bűnténynek, „különösen súlyos bűn”-t követ el (Evangelium vitae, 55), és ezzel kivonja magát az Egyház közösségéből, tehát automatikusan önmagától beálló kiközösítésbe esik (Egyházi Törvénykönyv, 1398. és 1329. kánon).

Épp ezért minden katolikust újra és határozottan emlékeztetni kell a Katolikus Egyház magzatelhajtással kapcsolatos tanítására. A Szentatya, II. János Pál pápa, az Evangelium vitae kezdetű enciklikájában ünnepélyesen hitigazságnak, tehát dogmának hirdette ki ezt a tanítást: „Éppen ezért, azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, közösségben a Katolikus Egyház püspökeivel, megerősítem, hogy az ártatlan emberi élet közvetlen és szándékos kioltása mindig súlyosan erkölcstelen. E tanítást – mely azon íratlan törvényen alapszik, melyet az értelem világosságával minden ember megtalál a saját szívében (vö. Róm 2,14–15) – megerősíti a Szentírás, folyamatosan továbbadja az Egyház Hagyománya és hirdeti a rendes és egyetemes Tanítóhivatal.” (57) „A művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. (…) Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, azaz olyan ártatlan, hogy ennél ártatlanabbat el sem lehet képzelni: soha nem tekinthető támadónak, még kevésbé jogtalan támadónak! Gyenge, annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött sírásának és nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva.” (58) „Senki és semmi nem hatalmazhat föl ártatlan ember megölésére, legyen az embrió vagy magzat, kisgyermek vagy felnőtt, öreg, gyógyíthatatlan beteg vagy haldokló. Ezenfölül senki sem kérhet ilyen gyilkos beavatkozást sem önmaga, sem hozzátartozója számára; és sem kifejezetten, sem hallgatólagosan bele nem egyezhet. Továbbá semmiféle tekintély sem hajthatja végre vagy engedélyezheti törvényesen.” (57) „Az összes vétkek között, amit az ember az élet ellen el tud követni, a művi abortusznak olyan vonásai vannak, melyek miatt különösen is súlyos és kárhoztatandó. A II. Vatikáni Zsinat a csecsemőgyilkossággal együtt »utálatos bűncselekménynek« nevezi.” (58)

 

A Szentatya, II. János Pál, erre emlékeztetett: „Követelni az abortuszhoz, a csecsemőgyilkossághoz és az eutanáziához való jogot és ezeket törvényesen elismerni egyenértékű azzal, hogy romlott és gonosz tartalmat adnak az emberi szabadságnak: abszolút hatalmat jelent mások fölött és mások ellen. Ez pedig az igazi szabadság halála: »Bizony, bizony mondom nektek, aki bűnt követ el, rabszolgája a bűnnek.« (Jn 8,34)” (EV, 20)

II. János Pál figyelmeztet: „Mind az egyén, mind a társadalom erkölcsi lelkiismerete a tömegtájékoztató eszközök mindent elárasztó befolyása következtében is annak a súlyos és halálos veszedelemnek van kitéve, hogy összezavarja a jót és a rosszat, az élethez való alapvető jog kérdésében. Sajnos a mai társadalom sok szempontból hasonlít ahhoz, melyet Szent Pál ír le a Rómaiakhoz írt levelében. Emberekről szól, akik »megfojtják az igazságot igazságtalansággal« (Róm 1,18): miután megtagadták Istent és azt hitték, föl tudják építeni a földi várost nélküle, »belevesztek okoskodásukba« és érteni nem akaró szívük elhomályosult (Róm 1,21); »miközben bölcsnek nyilvánították magukat, balgák lettek« (Róm 1,22), halált érdemlő cselekedetek művelői lettek, és »nem csupán teszik ezeket, hanem még helyeselnek is azoknak, akik teszik« (Róm 1,32). Amikor a lelkiismeret, a lélek világos szeme (vö. Mt 6,22–23), »a jót rossznak és a rosszat jónak« (Iz 5,20) mondja, már úton van a legnyugtalanítóbb torzulás és a legsötétebb erkölcsi vakság felé.” (EV, 24)

II. János Pál erre szólít fel: „…a jó és a rossz, a halál és az élet, a »halál kultúrája« és az »élet kultúrája« közti hatalmas és drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak »előtte«, hanem a konfliktus »kellős közepében« állunk: részesei vagyunk valamennyien azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell választanunk.” (EV, 28).

 

P. Mieczysław Piotrowski TChr

 

Figyelmükbe ajánljuk J. Najfeld és T. P. Terlikowski Agata – anatomia manipulacji (Agáta – a manipuláció anatómiája) című lebilincselő könyvét (Fronda Kiadó, Varsó, 2008), mely leleplezi a tömegtájékoztatás és az életellenes szervezetek működését.

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86