A mai nap: csütörtök 18.10.2018

A házasság előtti tisztaság, vagyis az árral szemben úszni (2. rész)

Szerző: Jan Bilewicz

Közismert ez az állítás: „Szükség van bizonyos gyakorlati szexuális nevelésre. Ha férjhez megy egy nő, akinek nincs semmilyen tapasztalata a szex terén, az nem gondolhatja, hogy ki tudja majd elégíteni a férjét.” Vajon mit gondolnak erről maguk a fiatalok?

Ennek a cikknek az első részében két olyan érvet vizsgáltunk meg, amellyel a fiatalokat a házasságkötés előtti szexre buzdítják. Most egy harmadik érvet fogunk elemezni, amely főleg a kevésbé színvonalas médiában van jelen. Konkrétan ezt állítják: „Szükség van bizonyos gyakorlati szexuális nevelésre. Ha férjhez megy egy nő, akinek nincs semmilyen tapasztalata a szex terén, az nem gondolhatja, hogy ki tudja majd elégíteni a férjét. Hasonlóképpen a férfinak is tapasztalatokat kell szereznie, hogy ki tudja elégíteni a feleségét.” Más szóval a házasság előtti szex hasznos dolog, mert így az ember tudja, hogy mit, mikor és hogyan csináljon, hogy minden simán menjen. Mit gondolnak minderről a mai fiatalok? Először is következzék két tanúságtétel.

 

„»Jó nőt szeretnék az ágyamba« – vallotta be régebben egy barátom. Bizonyára valamilyen tévéfilm okozta nála ezt a pillanatnyi eltévelyedést. Azt válaszoltam: »Az ideálodat legkönnyebben egy örömlány-közvetítő ügynökségnél találhatod meg. Ott olyan lányok vannak, akik éjt nappallá téve tökéletesítik magukat azon a területen, amely téged érdekel.«” (Márton, 19)

 

„Milyennek képzelem el a szeretkezést egy tapasztalt nővel? »Misi – mondja nekem a nászéjszakán –, itt simogass, Krisztián is mindig itt simogatott, és teljesen felizgatott vele… Ó, köszi, ez csodálatos volt. És most én leplek meg valamivel. Meglátod, tetszeni fog. Mindenkinek tetszett eddig, akinek csináltam… És most szeretkezni fogunk, Misi. De előbb fel kell húznod az óvszert. Itt van, tegnap vettem ötvenet. Vigyáznunk kell. Tudod, egy csomó barátom volt már, de csak kétszer estem teherbe. Azért a biztonság kedvéért beveszem a fogamzásgátlót is, hogy minden rendben legyen…« A szexmániás férfiak szeretik az ilyen szexgépeket. Engem visszataszítanak, akárcsak Frankenstein szörnye. Ha megházasodom, kizárólag szüzet veszek el!” (Mihály, 20)

 

A házasság előtti szexuális tapasztalatok számtalan módon ártanak a házasságnak, sőt romba döntik azt. A fenti tanúságtételekben is említett egyértelmű okokon kívül két kevésbé egyértelmű, de nagyon fontos tényezőre hívnám most fel a figyelmet.

Először is, a házasság előtti együttlét körülményei messze elmaradnak az ideálistól. Például állandó félelem (teherbe eséstől, leleplezéstől, elhagyástól), bűntudat és más rossz érzések kísérik. A probléma abban áll, hogy ezek az érzések tartósan összekapcsolódnak az együttléttel, és aztán rátelepszenek a házasságra is. Ilyen a pszichikumunk. Ha akarjuk, ha nem. Főleg az első nemi érintkezés élménye hagy bennünk maradandó, érzékeny nyomokat – állítják a pszichológusok.

Másodsorban a partnerek hamis fogalmat alkotnak az együttlétről, mivel nem valósítják meg a nemi érintkezés saját, természetes célját. És ez negatívan fog hatni a későbbi életükre is… A célok és indítékok hihetetlenül fontosak az élet minden területén. Nem megyünk például fejjel a falnak, ahogy mondani szoktuk. A fejünk nem erre lett teremtve, és a helytelen használat nem vezet eredményre. A szexualitásnak is megvan a célja: ha rendeltetésének megfelelően élünk vele, akkor örömet és boldogságot hoz. De ha másképp használjuk, csak sérülést okoz.

Mi a szexuális együttlét természetes célja? Az utódok nemzésén kívül az egymás iránti szerelem kifejezése. (Csakhogy a szerelem nem abban rejlik, amit a média hirdet: nem egy egyszerű szükséglet, amelyet a partnerünk testének felhasználásával elégítünk ki. Hiszen pontosan ez történik a prostituált és az ügyfele között is, ott pedig nincs szerelem.) A szexuális együttlétben csak akkor jut érvényre a szerelem, ha általa önzetlenül odaajándékozzuk magunkat a másiknak, kifejezzük odaadásunkat, bizalmunkat, ha a legerősebb kötelékkel kötjük össze életünket a házastársunkkal, s nemcsak a testünk forr össze, hanem elsősorban a lelkünk. Ez csak akkor valósulhat meg, ha önmagunk odaajándékozása egy életre szól, mindörökre. (Az életre szóló odaajándékozás kulcsfontosságú a szexuális kapcsolatban. Ha ez hiányzik a férfi és a nő kapcsolatából, akkor az az együttlét olyan, mint amikor a prostituált találkozik az ügyfelével, nem pedig olyan, mint a házasságon belüli együttlét; még akkor sem, ha a partnerek jó véleménnyel vannak arról, amit csinálnak.)

A házasság előtti együttlétből hiányzik az életre szóló kölcsönös odaadás. Még a jegyesek sem házasok, és bármikor, minden következmény nélkül szakíthatnak, még egy nappal az esküvő előtt is. Senki nem vigyáz a kapcsolatukra. Ebben az esetben azt mondanánk: „Kár, de hát így kellett tenniük.” A jegyesek többé-kevésbé tudatosítják, hogy a saját, közös útjuk még nem kezdődött el. Érzik, hogy ez egy átmeneti állapot. Épp ezért a kölcsönös odaadás sem lehet teljes.

Ezért csak Isten és a tanúk (a család, az Egyház képviselője, az állam) előtt tett kölcsönös eskü garantálja a jó szándékot, és lehet egész életre szóló alapja a férj és feleség egyesülésének. Erre a célra még nem találtak fel jobb intézményt. A házasságot méltósággal és tekintéllyel védi az Egyház, és valamennyire a közvélemény, illetve a polgári jog is. A házasfeleknek mindez a biztonság és az állandóság érzését nyújtja, ami szintén szükséges a kölcsönös odaadáshoz.

Hamis célok

És mi a célja a házasság előtti együttlétnek? Lássunk két példát! A nő – ahogy arról már szó esett – a házasság előtti együttlét során is érezheti úgy, hogy megbecsülik. Néha jobb a barátjával lenni, mint otthon, ahol senkinek sincs rá ideje. A férfi érdeklődést mutat iránta, és tudtára adja, hogy mennyire vonzónak találja. Lehet, hogy a nő azért kezdi el a nemi életet, hogy legyőzze a magányát, vagy hogy vonzónak találják. Csakhogy nem ez az együttlét eredeti célja. (A szexualitás nem azért adatott meg nekünk, hogy tompítsa a szülőkhöz fűződő kapcsolatból származó fájdalmat.) Így kialakulnak benne bizonyos reflexek – annál erősebbek, minél tovább tart ez a fajta kapcsolat. Ha aztán a nő férjhez megy, és rossz kedve lesz, kudarc vagy veszteség éri, akkor az együttlétben a keletkezett fájdalomra fogja keresni a gyógyírt. Az ilyen okokból létesített nemi aktus mérföldekre van attól, amilyen lehetne, vagy amilyennek lennie kellene.

Annak a férfinak, aki a felnőtté válás során nem tanult meg uralkodni testi szükségletein, legtöbbször csak az élvezet, a kielégülés számít. A szex mindig csupán a gyönyör forrása volt számára, semmi több. Ha egy nő beadja a derekát, az még jobban megerősíti a férfiban ezt a hibás beidegződést. Nincs ennél rosszabb alapja a házasságnak. Ha a későbbiekben egy ilyen férfi nem kapja meg a „szükséges” szexadagját, pszichés zavarok lépnek fel (mint a dohányosnál, akinek hirtelen elfogyott a cigarettája). Kellemetlen érzését a szex, vagyis a nő házastársi kötelességeinek kierőszakolásával próbálja csillapítani (pl. zsarolni fogja a párját, hogy keres magának valaki mást). Az ilyen kapcsolatban a feleség egyszerűen használati tárggyá válik, amit gyakran ő maga is tudatosít.

 

„A férjem úgy bánik velem, mint egy tárggyal, amelynek semmilyen értéke nincs. Sohasem mutat irántam semmilyen érzéseket, nem ajándékoz meg a szerelmével, nem bízik meg bennem.” (Mária, 28)

 

„A nő tudja, ha egy férfi az ő testének segítségével elégíti ki magát. A legmegrázóbb az, ha a férfi meg van elégedve ezzel az állapottal, mert azt hiszi, hogy éppen ez az együttlét lényege. A tapasztalatok, amelyeket a házasságba viszünk, terhükkel néha rokkantakat csinálnak belőlünk. Csak azok állnak készen a nemi életre, akik megtanulták, hogy önmagukkal szemben igényesek legyenek.” (Iza, 26)

 

Olykor egyenesen azt állítják, hogy minél több érzéki örömet képes a férfi a nőnek adni (és fordítva), annál jobb a nemi életük. Az együttlét ilyen téves, ráadásul primitív felfogását élvhajhászásnak nevezhetjük, hiszen kizárólag a gyönyör elérésére irányul. Ennek a gondolkodásmódnak az alapja a fegyelmezetlen önkielégítés. A nőnek vagy a férfinak ez több élvezetet nyújt, mint az egyedül végzett maszturbáció. Csakhogy a legfontosabb továbbra is a gyönyör marad. A személy alacsonyabb szintre szorul, és saját önző céljának eszközévé válik. Nincs itt odaadás vagy szerelem, mint ahogy az önkielégítésnél sincs. Csak a vágy van.

A szeretkezés öröme

A házasságon belüli nemi érintkezés csak akkor fejezi ki a házastársak egymás iránti szerelmét (a gyermeknemzés mellett egyébként ez is a célja), ha benne a házastársak önként egymásnak ajándékozzák magukat. Önként – tehát nem kényszeríti őket semmilyen ösztön vagy rossz szokás. Egymásnak ajándékozzák magukat – vagyis nem önös érdekből teszik, hanem azzal a tudattal, hogy házastársuknak olyan örömet szereznek vele, amilyet az ember valami hőn óhajtott dolog elérésekor érez. A szerelem önzetlen.

Az érzés, hogy valaki szeret engem, összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint az érzéki gyönyör. Éppen ezért azzal is szerezhetek örömet házastársamnak, hogy az iránta érzett szeretetemet kifejezve lemondok az együttlétről. „Gondolván rám, a fáradtságomra, arra, hogy rosszul érzem magam, lemondtál az együttlétről. Nem erőltetted, mert szeretsz.” Az önuralom gyakorlása így lehetőséget ad az odaadásra, s ebből a házastársak valódi, mélységes boldogsága származik. A szexuális gyönyör élménye csak pár pillanatig tart. Ez a pillanatnyi élvezet és a hosszan tartó boldogság két teljesen különböző dolog.

Másrészről a szexuális együttlét (vagyis a „szeretkezés”) nem feltétlenül történik szerelemből, elég hozzá az önző vágyakozás. „Téged nem én érdekellek, csak a testem. Eluralkodtak rajtad a bűnös vágyak, és én csak egy eszköz vagyok a kielégítésükre.” És még ha a partnerek elérik is a szexuális kielégülést, hosszú távon az együttlét undort fog belőlük kiváltani. Hisz hogy is hozhatná el a másik ember önző kihasználása vagy a kölcsönös kihasználás a tartós
boldogságot?

A szexuális együttlétnek a szerelem nyelvén kell beszélnie. Ha nem tudja kifejezni a szerelmet, fájdalmat fog okozni. Úgy pedig csak az élvezet egy röpke pillanata lesz, de hiányozni fog belőle az odaadás és az egyesülés öröme.

 

„Tíz évvel ezelőtt házasodtunk össze. Három gyermekünk van. Az együttlét egyre több örömet szerez nekünk. Ez abból adódik, hogy sok mindent éltünk át együtt, rengeteg dolog köt össze bennünket, megnőtt az egymás iránti bizalmunk, és megerősödött a szerelmünk. Mindezt a házastársak magukkal hozzák az együttlétbe. A szex olyan, mint a jó bor: minél régebbi, annál jobb.” (Terézia, 30)

Rossz vetés

Az emberek, főleg a fiatalok, úgy gondolják, hogy azt tehetik, amihez csak kedvük van, hogy semminek sem lesznek különösebb következményei a jövőben. Tévedés! Mindennap a jövőnket építjük. Ki mint vet, úgy arat. Hogy milyen a fiatal házasok nemi élete, az attól függ, hogyan közelítették meg a nemiségüket a házasság előtt. Ha a szex csak arra szolgált, hogy élvezetet nyújtson, hogy megtartsa a másikat, hogy ne legyenek magányosak, hogy biztosítsák a vonzerejüket stb., akkor pontosan ezt a képet alakították ki magukban a nemiségről. És ezt a téveszmét (ismételjük el: a házasság előtti szex mindig téveszmén alapul) hozzák magukkal a házasságba is. A rossz hozzáállás, a nem megfelelő reakciók gátolják az egyetértést és a házasságon belüli együttléttel kapcsolatos tapasztalatok szerzését. Aki hónapokon vagy éveken keresztül helytelenül használta a szexualitását, vajon az a házasságkötés után jól fogja-e használni? Nem, az ember formálódik és tanul e téren is. Ezért minél kevesebb szexuális tapasztalata van az embernek a házasságkötése előtt, annál kevesebbet kell majd javítani, rendbe hozni – ha egyáltalán rendbe lehet még hozni.

Jó vetés

Mit jelent a szűz házasok első együttléte? Testük ajándékát romlatlanul megőrizték, hogy most megajándékozzák vele egymást. Sok erőfeszítésbe került, de ez csak növelte az ajándék értékét.
Sőt, amikor még nem is ismerték egymást, már akkor minden legyőzött kísértés a jövendőbeli házastársuknak kifejezett szeretet megnyilvánulása volt. Ebben az esetben a házastársak nemi aktusa – és ezt bátran ki lehet jelenteni – ünnepélyes esemény. Az esemény részvevői kölcsönösen megajándékozzák egymást valamivel, amin éveken keresztül keményen dolgoztak. Ráadásul ez az ember legintimebb, egyetlenegy valaki számára fenntartott és megőrzött része. Ez erős kötelék. A tiszták házassága erős.

 

„Azok a jegyesek, akik kitartanak a tisztaságban az esküvő napjáig, azon a napon átélik a teljes örömet, amely átjárja szívük legmélyebb rejtekeit is. De ez nem minden. Tizenhat évi házasság távlatából mondhatom, hogy ez az öröm nem csökken, hanem évről évre növekszik, és a házastársi kapcsolatot elárasztja az érzelmek melegsége. Ehhez teljesen érthető büszkeség és elégtétel párosul, mert annak ellenére, hogy bőven akadt nehézség, s a „világ” is másképpen él, mi mindig csak egymáséi voltunk. Ez nagyban hozzájárul a hűség megtartásához, és segít átvészelni a legsúlyosabb válságokat is.” (Éva, 40)

 

A házasság előtti szexszel a házasfelek egy nagyon fontos dolgot vesztegetnek el. A férj és a feleség már nem tudja odaajándékozni önmagát a másiknak – nem tudja átadni a legnagyobb ajándékot, hisz nem őrizték meg egymás számára. Az értéket aprópénzre váltották, s ki tudja hány kézen ment keresztül. Előfordul, hogy valaki semmi mást nem tud adni, csak a gyönyörszerzés képességét, amelyre előző kapcsolataiban tett szert. De hát nem ez a fontos!

Ennek a cikknek a harmadik részében, amelyet a Szeressétek egymást! következő számában jelentetünk meg, megvizsgáljuk a modern világ további mítoszát, amely a fiatalokat a házasság előtti tisztátalanságra csábítja. Egyebek között a szexuális harmóniáról is szólni fogunk.

 

Jan Bilewicz

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86