„A szerelem lehetséges!” A tisztaság mélységet ad életünknek

Szerző: testimony

Most már tisztában vagyok vele, miért nem tudtunk szakítani bűnös életünkkel: mert saját akaratunk erejéből szerettünk volna a jóban megmaradni. De ezt így nem lehet. Jézust és az Ő Anyját kell az első helyre helyezni – és akkor sikerül. S így volt ez velünk is.

Augusztus első szombatján volt egy éve, hogy férjemmel házastársi szövetségre léptünk egymással a házasság szentségében. Férjemet 6 éve ismerem, az esküvőnk előtt tehát 5 évig voltunk együtt. Ez idő alatt sok mindent éltünk meg együtt, s ismeretségünk kezdetétől fogva a hittel kapcsolatos témákat sem kerültük el. Az első perctől fogva tudtuk, hogy házasságkötésünk előtt nem fogunk házaséletet élni, de sajnos a szenvedélyes ölelkezés és csókolózás édes csapdájába bele-bele estünk. Tudatosan írom, hogy „csapdába”, mert most az idő távlatából visszatekintve látom, hogy minden házasság előtti szenvedélyesség rossz, és a mentegetőzésekkel („de hát nem élünk házaséletet”) csak az általunk elkövetetett rossz alól próbáljuk magunkat felmenteni. Mindketten éreztük a szenvedélyesség kényszerét: hogy muszáj; és hogy képtelenek vagyunk másképp. Jártunk gyónni, de két hét után újból visszaestünk. Rettenetes volt, és úrrá lett rajtunk az elkeseredés (hogy „megint nem sikerült..”). Most már tisztában vagyok vele, miért nem tudtunk szakítani bűnös életünkkel: mert saját akaratunk erejéből szerettünk volna a jóban megmaradni. De ezt így nem lehet. Jézust és az Ő Anyját kell az első helyre helyezni – és akkor sikerül. S így volt ez velünk is.

Egyszer a Jasnogórai Csodatevő Szűzanya képének másolatát elhozták a mi plébániatemplomunkba. Akkor mindketten meggyóntunk és házasság előtti tisztasági fogadalmat tettünk Máriának. És sikerült! Ettől kezdve érzékiségünk lecsillapodott, fokozatosan szabadultunk meg érzéki vágyainktól és szenvedélyeinktől – bár néha azért még előfordult, hogy szenvedélyességünk nagyon fellángolt. Ebben az időben ismerkedtünk meg egy kivételes pappal, aki lelki atyánk lett. A vele való beszélgetések, a gyakori gyónások megerősítették hitünket. Ez abban az időszakban volt, amikor engem is, és vőlegényemet is olyan gondolatok kísértettek, hogy szakítsunk – bármiféle komolyabb ok nélkül. Vezetőnknek köszönhetően megértettük, hogy a sátán akar bennünket elszakítani egymástól, mert tisztaságban élünk: nem tudott a vágyakozás útján közénk férkőzni, hát más módon akart szétválasztani minket, tönkre téve bennünk mindazt, ami tiszta, isteni. Csak az imádság, a Máriára való ráhagyatkozás és az őszinte beszélgetések segítettek át bennünket ezen a nehéz korszakon. Hivatalos jegyességünk időszaka már abszolút tiszta volt – amiért különös köszönetet mondok Máriának. Eljegyzésünk október első szombatján volt, az esküvőnk pedig a rákövetkező augusztus első szombatján; utána pedig gyalogos zarándokútra indultunk Częstochowába. Hálánk jeléül eljegyzési gyűrűmet a Szűzanyának ajándékoztam. Éreztem, hogy a gyűrűvel együtt szüzességemet is átadtam Máriának – melyet nem szennyeztem be házasság előtti szexualitással.

Ez csak a kezdete volt közös életünknek. Félelem nélkül, derűvel és elégedettséggel tekintünk vissza erre az időszakra, ahogy közös életünket az Úristennel együtt, Máriával való szoros kapcsolatban indítottuk el (esküvőnk előtt pár hónappal beléptünk a Szeplőtelen Szűz Lovagrendjébe). Esküvőnk napjára úgy emlékszem vissza, mint egy meghitt, benső békességben eltöltött napra, amelyet annak biztos tudatában éltem meg, hogy a kiválasztott férfi, akivel összekötöm életemet, a legjobb férfi a világon: tiszta, imádkozó, aki nagyon szereti Istent – és engem. Lehet, hogy furcsa, de nem voltam ideges az esküvőnk napján. Minden olyan természetesen zajlott, a családi otthonom, ahol a lakodalom volt, Isten jelenlétével telt meg – talán, mert nem volt alkohol..? De az is lehet, hogy azért, mert a hónap első szombatja volt – az a nap, amely kiváltképpen Mária napja.

Természetes családtervezést alkalmaztunk, tüneti hőmérőzést alkalmazva. Nem idegen tőlem ez a módszer, hiszen 4 éve figyelem ciklusomat. Mindez nem jelent akadályt számunkra, sőt még inkább elfogadjuk magunkat – jobban mondva nemiségünket. A várandósságot az év végére tervezzük, mert szeretném egyetemi tanulmányaimat befejezni az első gyerek születése előtt. Az önmegtartóztatási (termékenységi) időszak nem jelent számunkra nehézséget (mi ez a két hét az előző 5 évhez képest?). Ezen kívül egészségügyi problémáim is voltak, amikor több hónapon keresztül is kizárt volt a nemi kapcsolat. A házasság előtti tisztaság megtanított minket a türelemre. A házasélet megélése teljesen új tapasztalatok megismerését jelenti számunkra. Tudjuk, hogy még hosszú út áll előttünk. De a férjemet és engem olyan lelki kapcsolat fűz össze, hogy amikor a legintimebb pillanatokban valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, tudunk nevetni és a megfelelő megvilágításból nézni a dolgokra.

És még valami: mindennapi életünket közös imádkozások kísérik – legtöbbször a rózsafüzér. Nélküle nem lennénk ott, ahol vagyunk.

                                           

Ágnes 

 

 

A szerelem nem csak egy érzés, hanem magatartás, szolgálat

 

Három éve ismerjük egymást, eljegyzésünket pedig fél évvel ezelőtt ünnepeltük. Artúr fogyatékos. 16 éves korában agyvérzésen esett át, amit minden bizonnyal egy születési rendellenesség okozott. Artúr meglehetősen önálló, tolószék nélkül közlekedik. Fogyatékossága nem annyira látható, de fennáll a veszélye annak, hogy a tünetek majd rosszabbodnak. Ha lenne még egy agyvérzése, akkor már valószínűleg állandó felügyeletre lesz szüksége. Nagyon kell vigyáznia magára, gyakran kell vérnyomást mérnie, vérkeringési vizsgálatokra járnia. Tudatában vagyunk a veszélynek, de az mégsem riaszt el, és én ezt a kihívást fel akarom vállalni. Tudom, hogy Artúrnak szüksége van valakire, aki mellette áll, buzdítja, hogy a szokásos orvosi vizsgálatokra eljárjon, betartsa a diétát, mellőzze a fizikai megerőltetést. Sok erőm van, és nagy belső meggyőződésem, hogy ez az én utam, de azt is tudom, hogy „lelki gyógyszer” nélkül ez nem lehetséges. Ez a „gyógyszer” számomra az ima, az Oltáriszentség és Isten igéje. Gyerekkoromban tagja voltam a Mária Gyermekei Egyesületnek, majd az ifjúsági Oázis Mozgalomnak*. Még a szerzetesi hivatáson is nagyon komolyan gondolkodtam. Hálás vagyok az Úristennek, amiért lehetővé teszi intenzívebb lelki fejlődésemet.

Ismerősöknek köszönhetően ismerkedtünk össze. Artúr egy a szaléziak által vezetett fiatal fogyatékosoknak fenntartott iskolába járt. Az elején csak egy egyszerű ismeretség volt. Csak később kezdtünk el gyakrabban találkozgatni. Néha voltak szünetek a kapcsolattartásban, de mindig visszatértünk egymáshoz, mert megértettük, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Mindketten dolgozunk, anyagilag függetlenek vagyunk.

Artúr szülei először nagyon ellenezték az esküvőt, de most már látják, hogy ez a házasság is ugyanúgy működhet, mint másoké. Teljes mértékben tudatában vagyok annak, milyen út áll előttem. Elszántam magam erre a lépésre, és tisztában vagyok minden következményével – Artúr 24 órás gondozásának szükségességét is beleértve. A legnehezebb szolgálatra is készen állok. Ez az én választásom, ugyanakkor természetes része is a szerelmünknek. Az Isten igéjének köszönhetően tudom, hogy a szerelem nem csupán egy érzés, nem szavakkal történő elmondása annak, hogy valakit szeretünk, hanem egy magatartás, szolgálat. Ezt már most is tudom, jegyességünk idején, és ezt a szerelmet szeretném megvalósítani kapcsolatunkban is. Már most is megtehetem, és mélyen érzem, hogy nem magamért, hanem őérte élek.

 

Agata

 

 

 Az Oázis Mozgalom az 1950-es években a lengyel Katolikus Egyházban alapított és máig is a plébániákhoz szorosan kötődő híres lelkiségi mozgalom – ford. megj.

 

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86