Az Isten rámtalált

Szerző: świadectwo

Meglepő, hogy az Isten működése miatt, mennyire megváltozott az életem.

 

Néhány évvel ezelőtt, bárkit kinevettem volna, ha azt állítja, hogy hitem mélyülni, erősödni fog. Miért? Az Egyház, az életemben mindig utolsó helyen állt.
Soha nem gondoltam volna, hogy a hitnek ereje és mélysége van, száraz szenteskedésnek tartottam. Szkeptikus voltam, kétszínű emberek vettek körül, sok rosszat és bosszúságot éltem át. Problámáim mélyen megsebeztek, nem tudtam védekezni. Nehéz időszak volt. A világ egyetlenegy szenvedő emberének éreztem magamat. Végül már úgy éreztem, hogy az Egyházra egyáltalán nincs szükségem. Millióegy miértjét találtam ki, hogy ne kelljen elmennem a szentmisére, hiszen az semmit nem változtat a tényeken. Legalábbis úgy éreztem...
Lényegében ez volt az életem legrosszabb időszaka. Abszolút mélypont, gyászos elkeseredés, kedvetlenség, irritáció. Fertőzött, rosszban megtévelyedett volt számomra a világ. Elmerültem ebbe a fekete mocsárba, zárkózott voltam, képzelt védő pajzsot építettem fel magamnak.
A belsőm forrt, külső jelek nélkül. Tudat alatt úgy éreztem, hogy kudarcra vagyok ítélve, semmit nem jelentek, az életem pedig semmit nem ér.
Az Úr, azonban nem engedte, hogy elfelejtsem Őt. Ösztönösen a jót kerestem, nem akartam tönkre tenni az életemet.
Visszataláltam az Egyházba. Zarándokútra mentem. Ott észrevettem, hogy az emberek szeretettel tekintenek egymásra. Ez számomra sokat jelentett és reményt adott. Az Úr, ujjá építette a szívemet. Ezután részt vettem a Fény-Élet Mozgalom Oázisa-ban. Változások az életemben az alapoktól kezdődtek. Felfedeztem hogy Isten számára fontos vagyok, értékem van. Az év folyamán megfeledketem az Oázisról. Az Úr működött, bizonyos személyeken keresztül.
Újból zarándokoltam. Nem gondoltam volna, hogy ez mennyire megváltoztatja az életemet. Minden nap új emberré alakulok át. Az Élő Vízhez, a Kegyelem Forrásához, a Legfelsőbb Igazsághoz igyekszem. Isten tudja, milyen tempóban szükséges utaimat egyenesíteni. Közel vagyok az Úrhoz. A legszebb lelkigyakorlatot adja nekem – saját magát. Meglepetéssel fedezem fel naponta, hogy a hitünk teljes egészében összekapcsol, áthat, formál és az alapoktól épít ujjá. Idáig azt gondoltam, hogy ez egy szubjektív tapasztalat, nem hittem benne, nem akartam megismerni. Most egész szívvel folyamodom a hithez. Isten nem egy földön kívüli lény és nem szubjektív. Akkor is, amikor bezárom magam előtte és azt gondolom, nem is létezik, ellenkezek vele, tévedek, mert Ő van. Rejtve,szüntelenül tiszteletben tartja szabadságomat, melyet meggondolatlanul, őrültként magam ellen fordítok.
Az Ő lakása az én szívemben van, ez az Ő menedéke. Úgy gondolom, hogy ebben a „sűrű” liberalizmusban nehezen találjuk fel magunkat, főleg mi, fiatalok.
A hit, a remény és szeretet nem népszerű a médiában. Ezeket nem vásárolhatjuk meg, nem reklámozhatjuk, nem csábítanak szép csomagolásban, nem indítanak kényszert és nem ébresztenek birtoklási vágyat. Ezek az életet adó Igazságok, alap, melyhez csak mi tudunk hozzányúlni.
Mindig azt gondoltam, hogy a szenvedésben nincs Isten. Ő büntet, gúnyolódik. A szenvedés az „Isten ujja.” Ma már tudom, hogy ott, ahol az ember szenved, az Isten szenved legfőképpen. Jelenleg én is szenvedek. De biztos vagyok abban, hogy minden életbe be vannak írva a krízisek.
Az Istenben való tisztulásom és az Ő kegyelme iránti nyitottságom mindig nől.
Beléptem a Tiszta Szívek Mozgalmába. Lelki betegségem miatt sokat küzködtem a maszturbációval. Úgy gondoltam, hogy ez a kényszer életem végéig így marad. Néha azt gondoltam, hogy ez nemis rossz, sőt kellemes. Abban a tudatban éltem, hogy szekszuálisan fejlődök. Kiderült, hogy a bizonytalanság, a feszültség, a bűntudat fejlődik bennem. „Betör a fosztogató, kinn meg rablók járnak.” (Oz 7,1)
A Sátán tönkre teszi a lelkemet, elszegényíti a testemet. Legszörnyűbb az, hogy ennek örül! Arról biztosít, hogy gondoskodik rólunk! Micsoda szélhámosság!
Az Úr, nap, mint nap működik, tisztít engem, betölt szeretetével. Embereken keresztül működik és áldását hozza nekem. Nem érdemlem meg az Ő ajándékait!
Utat mutat nekem és nem hagy el. Ma már tudom, hogy mindaz, amin keresztül mentem, szükséges volt ahhoz, hogy a problémák ellenére az Úr, kegyelmével világosítsa az utamat. Neki köszönhetően az én igám könnyű, a terhem gazdaggá tesz. Néha jönnek krízisek és kételkedésk, de nem adom fel. Nincs értelme.
Az Úrnak szeretnék szolgálni, Ő ismeri utaimat. Ma szívembe írja az Ő nevét.
 

Egy olvasó

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86