A mai nap: csütörtök 18.10.2018

Megérintettem Őt

Szerző: testimony

A következő órában, amikor csaknem kézzelfoghatóan éreztem Isten közelségét, már csak Őt kívántam;  ez alatt az egy pillanat alatt éreztem, hogy valóban semmi másra nincsen szükségem, csak Őrá.

A Tiszta Szívek Mozgalmának tavalyi lengyelországi lelkigyakorlata előtt teljesen összeomlottam. Nagyon nyomasztott a tehetetlenségem, az egoizmusom, az akaraterőm hiánya és az állandó visszaesésem ugyanazokba a bűnökbe – már 7 éve küzdök a maszturbációhoz és a pornográfiához kötődő szenvedélyemmel. Hosszú idők óta mérgeztem ezzel az életemet; elvesztettem érzékenységemet, a lányokra csupán egoista módon tekintettem, érzékileg, nem pedig lelkileg. Az e téren megélt kisebb győzelmeim után (minden ilyen jellegű bűnöm után azonnal gyónni mentem) különösen mélyre zuhantam – naponta többször is vétkeztem. A következő gyónások és szentáldozások után továbbra is olyan összetört állapotban voltam, hogy nem akartam kimenni a templomból – félve az újabb bűnbeeséstől. Ezen a plébánián állandó szentségimádás folyik, így leültem Isten elé, sírással küszködve és a lelkemből fakadó mély felkiáltással, és így ültem ott egy ideig…

Az elmúlt héten épp az Ige liturgiájának bemutatását osztották rám az imaközösségünkben. Az olvasmányok témája Isten tervének része volt. Meghatódva az isteni türelem és szeretet példáján, szívem mélyéből szólítottam meg az Urat, azt kérve, hogy legyen a közelemben, hogy meghitt kapcsolatba léphessek vele, és ne úgy kezeljem Őt, mint egy távoli, elvont istent. E kiáltás panasz volt, életem – a tehetetlen egoizmusból, tanácstalanságból és erőtlenségből való – felszabadítását és megváltoztatását kérő könyörgés.

A liturgiáról hazatérve találtam egy levelet az íróasztalomon. Kinyitottam és elolvastam: „Üdvözöllek! Vannak már terveid a nyári vakációra? Mit szól hozzájuk Jézus? Tudod, hogy Ő ebben az időszakban különösen a közeledben szeretne lenni?” Meghívó volt ez egy lelkigyakorlatra – tehát közvetlen választ kaptam az Úristentől a kérésemre… Féltem ugyan, hogy a lelkigyakorlat eszmeiségében majd túl távol áll tőlem, de ennek ellenére bíztam Istenben, és egyszerűen elutaztam ezzel a nem mindennapi meghívóval – azzal a meggyőződéssel, hogy Ő szeretne az életembe lépni és tervez vele valamit…

Így kerültem a lelkigyakorlatra, ahol a programban a rózsafüzéren és a mindennapos szentmiséken kívül éjszakai szentségimádás is szerepelt. Megpróbáltam minden éjjel odamenni legalább egy órára, úgy, ahogy a többiek is. Három éjszakán keresztül ott voltam ugyan, de olyan gyengeségben, megtörve, fáradtan és szétszórtan, hogy igazából csak ücsörögtem a kápolnában Krisztus előtt, várva, hogy elteljen az idő. A szentségimádáshoz nem sok köze volt. Sok erőmbe került, hogy a következő alkalommal is elmenjek.

Negyedik alkalommal azonban valami nagyon személyes dolog történt. Hirtelen, valahol a szívem mélyén az a vágy született meg bennem, hogy csak az Oltáriszentséget nézzem, és egy pillanatra se vegyem le róla a tekintetemet - annak ellenére, hogy annyi minden történik körülöttem, ami elvonná a figyelmemet.

Egy óra elteltével már nem éreztem a térd-, és hátfájdalmakat, viszont valamilyen titokzatos fényre lettem figyelmes. Szó szerint éreztem, ahogy ez a fény lerántja szememről a tisztátalanság hályogát, felfrissíti a tekintetemet, kimossa belőlem az egész mocskot, ami gennyedző sebű szívemben leülepedett és lassan, de biztos erővel, elkezd gyógyítani. A következő órában, amikor csaknem kézzelfoghatóan éreztem Isten közelségét, már csak Őt kívántam; ez alatt az egy pillanat alatt úgy éreztem, hogy valóban semmi másra nincsen szükségem, csak Őrá. Ráébredtem arra, hogy bár nem tudtam, mi történt valójában, de ezért a tapasztalatért utaztam ide, és éltem eddig – hogy megérezzem a kegyelmét. Ezekkel az érzésekkel átitatva hirtelen nagy vágyat éreztem, hogy megérintsem az úrmutatót. Megkérdeztem a mellettem térdeplő apácát, hogy megtehetem-e, s mikor beleegyező válaszát meghallottam, boldogan és meghatottan közelebb léptem, térdre ereszkedtem és sírástól rázkódva kértem Istent, hogy gyógyítsa meg lelkemet, enyhítse testi kívánságomat, s ezek után megérintettem Őt. Azonnal megéreztem átható közelségét és óriási erejét, mintha tengernyi szeretetével árasztaná el szívemet. Eszembe jutott az Evangéliumból a nő, aki a tömegben megérintette Jézus öltözékét, amelyen keresztül akkor erő távozott belőle. Még egy ideig rajta tartottam a kezemet, aztán elengedtem Őt - Akibe akkor a lelkem görcsösen belekapaszkodott.

Tudom, hogy mindez furcsán és hihetetlenül hangzik. Magamat realistának tartom, így megértem, ha írásomat olvasva sokan kételkednek majd – én mégis igazán, mélyen úgy érzem, hogy meggyó gyultam. Hála az Istennek, aki lenézett rám az én szükségemben.

„Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen.

Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek.

Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az Ő nevét.

Kerestem az Urat és meghallgatott,

Minden rettegésből kiragadott engem.

Nézzetek rá és megvilágosodtok, és arcotok meg nem szégyenül.

Íme, ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából.

Az Úr angyala az Őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket.

Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki Őbenne bízik.” (Zsolt 34, 2-9)

Ámen!

 

Łukasz, 18 éves

 

 

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86