Beleszeretni a Legméltóságosabb Oltáriszentségbe

Szerző: s. Elvira

1999. június 30-ától július 6-áig részt vettem a negyedik nemzetközi papi lelkigyakorlaton Međugorjéban. Több mint 200 pap volt ott az egész világról. Međugorje rendkívüliségét bizonyítják a szüntelen megtérések, melyek már a jelenések kezdete óta, vagyis 1981 júniusától történnek ott.

Egyike Isten legkifejezőbb jeleinek, melyet a számos zarándok megtekinthet, a kábítószerfüggők Cenacolo Közössége. Ez a közösség 1985-től van jelen Međugorjéban. Alapítója, az olasz szerzetesnővér, Elvira Petrozzi, előadást tartott a papoknak szóló lelkigyakorlat egyik napján. Csodálatosan meggyőző erővel beszélt arról, hogyan gyógyítja meg az Eucharisztiában jelen lévő és a bűnöket a kiengesztelődés szentségében megbocsátó, feltámadt Jézus a kábítószer-függőség legkilátástalanabb eseteit is. Ott, ahol orvosi szempontból már semmi remény sincsen, Jézus teljes gyógyulást ad. A Cenacolo Közösségben nincsenek pszichológusok, sem pszichiáterek, és nem alkalmaznak gyógyszeres kezelést. Az egyetlen terápia Jézus szeretete. Az eredmények pedig bámulatosak. Az oda érkező kábítószerfüggők mintegy 98%-a teljesen meggyógyul. A közösségben legalább három évig kívánatos tartózkodni.

A kábítószerfüggők az imádság, a kemény munka és a testvéri közösségben élt élet által nyitják meg szívüket, és fogadják be Jézus szeretetének erejét. Nincs televíziójuk, sem rádiójuk, a napi program pedig nagyon szigorú. A kápolnában térden állva együtt imádkozzák a rózsafüzér mindhárom részét, ezenkívül szentmisén vesznek részt, elmélkednek a Szentírásról, és állandó szentségimádás is van. Az egész napot a munka, az ima és a közös rekreáció pillanatai töltik ki.

Elvira nővér azt állítja, hogy Međugorje Szűz Mária rendkívüli jelenléte miatt valódi lelki menedék a kábítószerfüggők számára. „Nagyon erősen érzékeljük itt a Szűzanya jelenlétét! Ezért nem csoda, hogy fiataljaink egyszerűen nem akarnak elmenni innen, holott az életkörülmények nagyon szigorúak. Ők valóban vágyakoznak Isten után, és vágyuk itt könnyebben teljesül, mint máshol. Ki kell hangsúlyoznom, hogy Međugorjéban gyorsabban megtalálják a motivációt, hogy megnyíljanak Jézus gyógyító szeretetének, és ezért gyorsabban meg is gyógyulnak” – mondta el Elvira nővér.

A továbbiakban Elvira nővér előadásából közlünk részleteket, továbbá egy tanúságtételt egy volt kábítószerfüggőtől, aki megtapasztalta Jézus mindenható szeretetét.

Beleszeretni a Legméltóságosabb Oltáriszentségbe

Szűz Mária ezt mondta az 1995. szep-tember 25-i üzenetben: „Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy szeressetek bele a Legméltóságosabb Oltáriszentségbe. Imádjátok őt, gyermekeim, a plébániátokon, s akkor egységben lesztek az egész világgal. Jézus a barátotok lesz, és nem beszéltek többé róla úgy, mint akit alig ismertek. A vele való egység öröm lesz számotokra, és tanúi lesztek Jézus minden teremtmény iránti szeretetének. Gyermekeim, amikor Jézust imádjátok, hozzám is közel vagytok. Köszönöm, hogy válaszoltatok hívásomra!”

A Szűzanya arra szólít fel minket, hogy szeressünk bele a Legméltóságosabb Oltáriszentségbe. Mit jelent az, hogy beleszeretni? Lehetséges szerelmesnek lenni, és közben menekülni a szeretett személy elől? Hogyan tudnánk beleszeretni a másikba, ha nem nézünk a szemébe? Hogyan szerethetnénk bele, ha nem hallgatjuk őt figyelmes szívvel?

Nem vagy képes szeretni, ha nem tanulsz meg kitartani a gondolat, a szív, a szem és a lélek csöndjében, a kölcsönös hallgatásban. Nem lehet beleszeretni Jézusba, ha nem maradunk közösségben vele és a többiekkel. Ez a fő oka annak, miért van a Cenacolo Közösségben szakadatlan szentségimádás.

Kétségkívül így teljesül Jézus és Szűz Mária vágya. Jézus azt akarja, hogy a legnagyobb és leghűségesebb barátot ismerjük meg benne ily módon. Ha megmaradunk a közösségben Jézussal és másokkal, ez nagy öröm forrása lesz számunkra. Így tudunk majd segíteni mindazoknak, akik még nem ismerik Jézust, hogy megtalálják őt.

Jézus mindig kettesével küldte apostolait. Azt mondta, hogy ő jelen van ott, ahol ketten találkoznak, hogy együtt imádkozzanak. Ez azt jelenti, hogy az az ember, akivel imádkozol, a biztosíték arra, hogy Jézus ott van köztetek. Ezért ha ketten vagytok, Jézus rendkívüli módon jelen van.

Szűz Mária azt mondta, hogy amikor imádjuk az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust, akkor ő is velünk van. Ő szüntelenül imádja Jézust. Még mielőtt szentségimádásunkat elkezdenénk, Szűz Mária már jelen van, és imádja Jézust. Őrangyalunk is velünk van. Ő is látja Jézus arcát, és imádja őt. Tehát nem vagyunk egyedül.

Szűz Mária eljött Međugorjéba, és emlékeztetett minket arra az igazságra, melyet már ismerünk. Az első üzenetben ezt mondta: „Azért jöttem, hogy emlékeztesselek titeket: Isten létezik.” Magatok is tudjátok, hogy ez az ismeret nagy imára kötelez minket. A szülők gyakran tudják, hogy Isten létezik, de ez az ismeret fölösleges, ha hiányzik az imádság. Ima nélkül nincs szeretet, nincs idő a másik emberre, nincs idő az őszinte beszélgetésre. Nincs idő a gyerekekre és a hozzánk közel állókra. Ilyenkor jönnek a konfliktusok, veszekedések, válások. Szűz Mária azt akarja, hogy Isten létezésének a tudata szeretetre, Isten iránti szerelemre változzon. Ez akkor lesz lehetséges, ha imádkozunk, és ha befogadjuk és imádjuk Jézust az Oltáriszentségben. Így megengedjük neki, hogy szeressen minket, s hogy gyógyulást hozva szeretetével behatoljon megsebzett szívünkbe és lelkünk legmélyére. Jézus csak nyitott szívet vár el tőlünk, és azt, hogy teljesen megbízzunk szeretetében.

Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az igazi szeretet gyakran szenvedésben és fájdalomban születik. A szeretet azt jelenti, hogy képesek és készek vagyunk elfogadni az áldozatot és a szenvedést is. Tanuljuk imádni Jézust az Oltáriszentségben. Ha imádkozva időzünk előtte, elhalmoz minket szeretetével, és szól hozzánk. Ő a szeretet egyedüli forrása. Csak Jézus a szeretet. Rajta kívül sehol senki sem talál szeretetet. Ezért mondja nekünk a Szűzanya azt, hogy bele kell szeretnünk az Eucharisztiába. Ha ezt nem tesszük meg, szívünk üres és hideg lesz, bánatba, magányba és kétségbeesésbe merül. Egyedül Jézus tanít meg minket szeretni. Az imádság, a szentségimádás alatt Jézus átalakítja az ember lelkét. Így alakulnak át a családok is, a szeretet és az összetartás kölcsönös kötelékei megerősödnek, növekszik a közösség iránti fogékonyság, létrejön a párbeszéd a férj és a feleség között, lesz idő a szülők és a gyermekek közti beszélgetésre. Természetesen az elengedhetetlen, hogy a szülők is imádkozzanak, és imádják Jézust a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Még ha eleinte ez csak tizenöt perc is naponta, lassan minden jó irányba fog változni.

A fiúk azért élnek a Cenacolo Közösségben, hogy megújítsák az életüket. Tegnap az egyik fiatalember ezt mondta nekem: „Nővér, nemcsak a testi életem újul meg, de lelkileg is megújultnak érzem magam. Teljesen megváltoztak a gondolataim és az érzéseim. Elnyertem a lelki szabadságot. Jézus új életet ajándékozott nekem. Azért a belső átváltozásom még nem ért véget. Tudom, hogy életem végéig fog tartani. Megszabadultam a félelemtől, már nem félek az emberektől, új lelket kaptam. Csodálatos örömöt és szabadságot érzek.”

Jártam Brazíliában a Sometti atya vezette közösségben, melyben mintegy száz kisgyermek él, hat hónapostól tizenhat éves korig.

Ők mindennap 5:45-kor kelnek, és szentmisén vesznek részt, mely majdnem másfél órát tart, és a gyerekek nagyon sokat énekelnek. Sőt, éjszaka is felkelnek, és szentségimádásra mennek. Imádkoznak, és imádják az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust, úgy, mint a mi Cenacolo Közösségeinkben. Ha valaki megkérdezi ezektől a kisfiúktól, hogy miért kelnek fel éjszaka, ezt válaszolják: „Megyünk imádni Jézust, hogy ne legyen egyedül.”

Ahogy elnéztem ezeknek a gyerekeknek a mosolygó arcát, a mennyországot láttam a szemükben. Már itt a földön megtapasztalhatjuk a mennyországot a ragyogó, nyitott és tiszta szívekben és szemekben, melyekben nyoma sincs a gonoszságnak és a bűn rabságának. Az ilyen szeretettel teli szív a mennyország megtapasztalását nyújtja. Sometti atya összeszedi az utcákról az elhagyott gyerekeket, akikről senki sem gondoskodik, és elviszi őket a közösségbe. Tetőt ad a fejük fölé, ételt, és mindenekelőtt megmutatja nekik Jézus szeretetét az Eucharisztiában.

A szülők nem nevelik jól a gyermekeiket, ha ők maguk nem imádkoznak és nem imádják Jézust az Oltáriszentségben. Ha az édesanyák nem imádkoznak, akkor neurotikus és félénk gyerekeket nevelnek, önzőket és gyűlölködőket. Mi sem egyszerűbb, mint testileg életet adni egy gyermeknek, de a valódi anyaság és apaság ezzel még nem ér véget. Az édesanyáknak fel kell ébreszteniük a gyermekekben a lelki életet az imádság, az áldozat és a szeretet által, melyet az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus ad. A testtel és az anyagi szükségletekkel való túlzott törődés, valamint az imádság és a lelki fejlődés elhanyagolása vezet az élet nagy tragédiáihoz.

A brazil kisgyermekek közösségében megfigyeltem, Isten hogyan oltalmazza, és hogyan tölti el őket szeretetével. Bár azoknak a gyerekeknek nincs anyjuk, mégis nagyon boldogok annak köszönhetően, amit az ima, a szentségimádás, a szeretet és az áldozat által nyernek. Ha már itt a földön meg akarod tapasztalni a mennyei örömöt, kezdj el nagy bizalommal imádkozni, és imádd Jézust, aki jelen van az Oltáriszentségben!

Részletek Elvira nővér előadásából

(feldolgozta: M. Piotrowski SChr atya)

korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86