Elvira nővér életre szóló szenvedélye

Szerző: świadectwo
Hivatásom története tizenkilenc éves koromban kezdődött. Egy napon úgy éreztem, hogy el kell hagynom apámat, anyámat, fivéreimet és nővéreimet, le kell mondanom személyes terveimről, és teljesen az Úrnak kell szentelnem magamat. Akkor mindörökre igent mondtam Istennek! Megengedtem neki, hogy akarata szerint vezessen. 45 év alatt egyszer sem néztem hátra. Soha, egy pillanatra sem vontam kétségbe döntésemet. A noviciátusban voltam. A körülmények nagyon szigorúak voltak. Szigorú szerzetesi szabályokat tartottunk be. A nehézségek ellenére lélekben mindig ezt ismételgettem: Még ha ledorongolnak is, akkor sem megyek el innen! Soha és sehova! Semmi sem szakíthat ki a rendből! Életre szóló szenvedély született meg bennem. Mindig is olyan nő voltam, aki szerelmes a „szeretetbe”, szerelmes az életbe, minden munkába, amit végez. Tizenöt évig a konyhán dolgoztam, amit azelőtt soha nem tettem. Én, a merész lány, aki motorbiciklin járt, és nem félt az élet kihívásaitól és kalandjaitól, egyszerre a konyhában találtam magam. Bevallom, az első hónapokban egy kicsit szenvedtem. Ismertem olyan lányokat, akik kellemesebb dolgokat csináltak. Egy napon a belső hang (ma már tudom, hogy a Szentlélek) azt mondta nekem: Isten nem azt nézi, hogy mit és hol csinálsz. Az Úr azt nézi, hol van a szíved. És az én szívem az ő Szívében volt. Leírhatatlan öröm töltött el. Isten szava szüntelenül visszhangzott a lelkemben. Amikor a sót szórtam a nagy kondérokba, szívemben Jézus hangját hallottam: Ti vagytok a föld sója. És amikor a kenyeret vágtam: Én vagyok a mennyből alászállott kenyér. Aki eszi az én testemet, nem hal meg, hanem mindörökké élni fog. Így volt ez mindennél, amit csináltam. Egyre jobban beleszerettem Istenbe, szabadnak, boldognak és derűsnek éreztem magam. Ez olyan csodálatos volt, hogy nem tudtam kimutatni. Bennem volt. Amikor első fogadalmaimat tettem, azt mondták nekem, hogy a szabályzat szerint csak egy évre tegyem. Odamentem az oltárhoz, és azt mondtam: Örökre! Mert én Istennek mondtam igent, és nem a rendemnek. Isten mindannyiunknak az élet legszebb forgatókönyvét készíti elő. Ő tudja a legjobban, milyen talentumaink vannak. Harminc év szerzetesi élet után újra meg kellett találnom a hivatásomat, és még egyszer igent kellett mondanom Istennek. Éreztem, hogy Isten valami többet akar tőlem. Megértettem, hogy ki kell lépnem a rendből, és fel kell karolnom a kábítószerfüggőket, akik az utcán csavarognak. Nehéz döntés volt. Eldöntöttem, hogy otthagyom a stabil életet, és lényegében a teljesen ismeretlent választottam. Sokat szenvedtem, mert amikor kiléptem a rendből, elveszítettem a családomat, az anyagi biztonságomat, és mindenekelőtt a szavahihetőségemet. De nem hátráltam meg, vállaltam a kockázatot. Egy olasz városkában, Saluzzóban, találtam egy öreg, elhagyatott villát. Elmentem a helyi püspökhöz, és megkértem őt, hogy ajándékozza nekem. Amikor megkérdezte, mire kell az nekem, habozás nélkül feleltem: Segíteni akarok az utcán élő fiataloknak, nekik lesz ez a ház. Két hétre rá a püspök nekem ajándékozta a házat. Hosszú évek várakozása után az elöljárók beleegyeztek a ház megnyitásába. Amikor meglátták a házat, megijedtek, mert siralmas állapotban volt. Azt mondták nekem: „Elvira, mit csinálsz itt? Ez egy rom, nem ház!” De én akkor képzeletben már láttam a gyönyörűen felújított épületet. Amikor elmentek, magam maradtam. Abban a pillanatban valami hihetetlen dolog kezdődött el, amit máig nem értek, olyasmi, ami túlszárnyalta az elvárásaimat. Úgy gondoltam, hogy csak egy házat nyitok Torino mellett, és ezzel be is fejezem, de Istennek egészen másak voltak a szándékai. Pillanatnyilag 35 házam van az egész világon (Olaszországban, Franciaországban, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Írországban, Brazíliában, Ausztriában, a Dominikai Köztársaságban, az USA-ban és Mexikóban). És most megnyitottunk egy házat Lengyelországban is. A közösségnek összesen mintegy ezer tagja van. Missziós házakat is nyitottunk Brazíliában az utcagyerekek számára. Fiaink valódi feltámadást élnek át, amikor látják, hogy önzetlen segítségüknek köszönhetően a gyerekek szomorú és reménytelen arcán felragyog az első mosoly. Nem pszichoanalízis vagy gyógyszerek segítségével adják vissza nekik az életet, nem! Egyetlen eszközük, mellyel rendelkeznek és segítenek, a hit Jézus Krisztusban, aki él és ma is gyógyít! A fiúk a missziókban a feltámadt Krisztus arcával találkoznak. Képesek meglátni őt és szemlélődve figyelni nyitott sebeit a mai világban. Hogyan gyógyítjuk a drogfüggőket Közösségünk nem használ gyógyszerkészítményeket, sem a drogokat helyettesítő szereket. Nem adunk gyógyszereket a leszokási időszakban sem. A gyógyulás a munka és az ima elfogadásával megy végbe. Ezért minden újonnan felvett fiúnak van egy „őrangyala”, vagyis egy olyan fiú, aki már pár hónapja a közösségben él. Ő napi 24 órában gondoskodik az újonnan érkezett kábítószerfüggőről. Az ő feladata, hogy az új fiút bevezesse a közösség életmódjába. Eleinte helyette dolgozik, mert az újoncnak nincs ereje, sem kedve bármit is csinálni. Vele együtt harcol a drog és a rossz cselekedetek utáni vágy ellen, mely főleg eleinte nagyon erős. Ez a tapasztalat mindkettőjük számára nagyon hasznos – az „őrangyalnak” azért, mert megtanul szeretni a szenvedésben, az új fiúnak pedig azért, mert ez az első alkalom, hogy olyasvalakivel barátkozhat, aki önzetlenül segít neki. Mielőtt a fiúk a közösségbe jöttek, gyakran összetévesztették az élvezetet az örömmel. A boldogság keresésekor a könnyű szórakozás útját járták. Arra tanítjuk őket, hogy a boldogság a szenvedésben születik meg, ami számukra mindig a gyöngeség és az alárendeltség megnyilvánulása volt. Meggyőződésünk, hogy csak az, aki szenvedett, képes szeretni, megérteni és megsegíteni egy másik szenvedő embert. A gyógykezelés a közösségben körülbelül három-négy évig tart, bár nincs meghatározott ideje az ott-tartózkodásnak. Rögtön a megérkezésnél elvesszük mindenkitől a cigarettát és a többi függőséget okozó szert. El vagyunk szigetelve a külvilágtól; nincs televízió, újság, alkohol, nincsenek lányok, sem szex, nem írunk anyukának, apukának. Jézus áldozatát csak a lemondáson keresztül érthetjük meg. Jézus mindig komolyan vett bennünket, és soha nem vezetett félre. Azért jött, hogy megváltson minket, és hogy széttörje a bűn és a gonosz bilincseit. Azért jött, hogy visszaadja nekünk az elveszített szabadságot, méltóságot és örömöt. Akkor sem mondott nemet, amikor borzalmasan szenvedett, s elfogadta a keresztet. Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően átélhetjük a szeretetet, az örömöt és az igazságot. Ehhez azonban mernünk kell találkozni Jézus Krisztus személyével. Ennek pedig nagyon személyes és tudatos találkozásnak kell lennie. Nem létezik olyan szakember, aki meg tudná gyógyítani a bűn által megsebzett és tönkretett emberi szívet. Az ilyen szívet csak az tudja meggyógyítani, aki megteremtette. A drogfüggők közösségében olyan fiatalok gyógyulnak meg, akik nemrég még lelkileg meg voltak halva és semmisülve. A feltámadt Krisztus teszi ezt, aki szüntelenül jelen van a kiengesztelődés szentségében és az Oltáriszentségben. Egyedül a feltámadt Úr szeretete gyógyítja meg a megsebzett szíveket, és önti beléjük a hit, a remény és a szeretet örömét. A kábítószer-függőség okai Eszünkbe kell vésnünk egy nagyon fontos dolgot. Amikor erre a világra születünk, mindannyian egyformán ártatlanok és tiszták vagyunk. Az ember csak később válik kábítószerfüggővé. És bizonyos körülmények között válik azzá, egy konkrét családban és társadalomban. Teljes felelősségemmel kijelenthetem, hogy mindannyian felelősek vagyunk a jelenlegi helyzetért. A kábítószer-függőség az Isten szeretete elől elzárkózó ember elhagyatottságának és mély ürességének titka. Nem tudjuk feltartóztatni a rossz lavináját, mely a kábítószer-függőséghez vezet. A fiatalság a világ minden részén azt kiáltja, hogy az egész jelenlegi társadalom mérgezett, mert elutasította az Istent. Ma ezt próféciának, korunk jelének tekintjük. Egyes országok kormányai legalizálni akarják a kábítószereket. Az a társadalom, mely könnyen hozzáférhetővé teszi a függőséget okozó szereket, saját magát ítéli halálra. A kábítószerek minden fajtája egyformán veszélyes – az embert nemcsak a kemény drogok teszik tönkre, hanem mindegyik. Ha valaki rendszeresen marihuánát szív, az azt jelenti, hogy kiutat keres abból a helyzetből, melybe került. A képzelet világába menekül, s ez megöli a testet és a lelket is. Ez erőszak, melyet az ember saját maga ellen követ el. Egyesek késsel csinálják, mások pisztollyal, vagy valami mással, de ez mind ugyanaz – az ember önmagában tesz kárt. Abban a pillanatban, amikor valaki a legenyhébb drog után nyúl, elkezdődik a függőség folyamata. Ez erőszakos cselekmény. A szervezet egyre nagyobb, erősebb és gyakoribb adagot követel. Először hetente egyszer, aztán kétszer, majd ötször. Közösségünkben olyanok is vannak, akik napi 300 dollárt költöttek kábítószerekre. Ha nem volt pénzük, loptak. Így beléptek a függőség valódi poklába. Hiszen minden drogfüggő valami „könnyűvel” kezdte. A fiúk azt mondják, hogy a kábítószer az utolsó ugrás volt számukra az elhagyatottság szakadékába, előtte ugyanis már szinte mindegyikük magányosnak, csalódottnak, üresnek, megfélemlítettnek, saját magával szemben erőszakosnak érezte magát, és sehogy másképp nem tudott ebből kiszabadulni. A kábítószerfüggők csupán elveszett, megsebzett, szeretetéhes gyerekek. A legtöbb esetben mindenük megvolt: autók, lányok, pénz; de ez nem hozott számukra boldogságot. Nem volt meg a szilárd alap. Nem tudták, miért kellene tanulniuk, dolgozniuk, nem volt meg az erős motiváció. Bár családjaikban anyagi téren semmi sem hiányzott, elveszítették az élet értelmét. Családjukból hiányzott a szeretet, a bizalom, a melegség, a megértés, a tisztelet, a jóakarat. Hiszünk a feltámadásban Amíg nem tudsz lemondani a gyönyörről, nemcsak a szex, hanem a finom ételek, a büszkeség és a felsőbbrendűség okozta élvezetről, addig boldogtalanná teszed saját magadat és másokat is. Az élvezetek és a gyönyör hajszolása embertelenné teszi az embert. Gondoljatok bele, hogyan érezheti magát egy lány egy olyan fiúval, akinek csak a szexuális gyönyör számít. Ez szörnyű szegénység, nyomorúság, s ez méltatlan az emberhez. Mennyire rabul ejtettnek és boldogtalannak kell lennie az embernek ahhoz, hogy másokat használjon ki saját önző vágyainak a kielégítésére! Aki nem képes szeretni, nem méltó arra, hogy a másik ember arcába nézzen. Aki nem képes szeretni, nem lesz képes legyőzni az önkielégítés kísértését, és elveszíti az örömöt, miközben az egész közösséget bánattal és békétlenséggel terheli meg. Kísértések jönnek, de nem kell engedned nekik. Ha engedsz, függővé válsz a pillanatnyi élvezetektől. Készen kell állnotok, hogy megküzdjetek az olyan hozzáállással, amely szerint az életet mindenféle módon élvezni kell; készen kell állnotok, hogy megküzdjetek a pornográfiával. Magatok is tudjátok, hogy a gyönyör, melyet kerestetek, tönkretette a szíveteket és a lelketeket, és nem hozott nektek boldogságot. Mindemellett azt is el kell mondanotok, hogy Istennek hála, nem tett teljesen tönkre benneteket, mert a feltámadt Jézus Krisztus bennetek él. Ő mindig minden rossz felett győzedelmeskedik, bűneink, gyöngeségeink és sebeink ellenére is. Ő a mi örömünk és békénk. A fiúk azt mondják, hogy a kábítószer az utolsó ugrás volt számukra az elhagyatottság szakadékába, előtte ugyanis már szinte mindegyikük magányosnak, csalódottnak, üresnek, megfélemlítettnek, saját magával szemben erőszakosnak érezte magát, és sehogy másképp nem tudott ebből kiszabadulni. Mindahányszor gyönyörre vágysz, mindig reménytelenségbe süppedsz, alagútba kerülsz. Vannak emberek, akik egy lépést sem akarnak előremenni, és a reménytelenség poklában maradnak. Kiabálnak, leisszák magukat, káromkodnak, drogoznak, gyűlölködnek és gyanúsítgatnak. Ha meg akarsz menekülni, el kell határoznod, hogy kijössz a rossz sötét alagútjából. Amikor már azt gondolod, hogy nincs számodra remény, csak be kell fogadnod Jézust, és megtörténik a feltámadás, a bűn és a halál felett aratott győzelem csodája. Ezért szükséges, hogy a feltámadt Jézusra tekintsünk, aki jelen van az Oltáriszentségben. Ő az ima ereje által megmutatja nekünk szívét. Az imában felismered, ki vagy valójában, mit tehetsz, és ki segíthet neked. Jézus eláraszt szeretetével, és ezt mondja neked: „Üdvözíteni akarlak téged. Azért jöttem, hogy megszabadítsalak minden függőségedből. Engedd, hogy feltámadjak benned a halálból, és én eltörlöm minden bűnödet.” Jézus ezt itt és most meg akarja tenni érted. Vesd el tehát a haragot, a felháborodást, a gyanúsítgatást! Teljes szívedből bocsáss meg mindenkinek mindenért, és mondd Jézusnak: „Uram, vidd végbe bennem a feltámadás csodáját!” Jézus azt mondja: „Az igazság szabaddá tesz titeket.” Meg kell tanulnunk igazságban élni, és nem szabad engednünk, hogy kisebb- nagyobb hazugságok kerítsenek hatalmukba bennünket. Senki sem érzi jól magát a bűn hazugságában. A bűn megaláz, rabságba vet, és a hazugság világába taszítja az embert. Csak az igazság tesz szabaddá és hoz örömöt. Szabadnak kell lennetek. A szabadság nem azt jelenti, hogy többet már nem fogtok vétkezni, hanem hogy szabadon megvalljátok a bűnt. Számunkra ugyanis semmi sem ér véget a bűnnel, mi hiszünk a feltámadásban. Elvira nővér
korábbi   |   következő vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86