Martin Luther King Mai Álma – Gondolatok az unokahúgtól

2011-01-04

Dr. Alveda King

„Az üzenet, melyet meg szeretnék osztani, a szívem legmélyéből jön, s abból a felelősségtudatból, hogy védeni kell a társadalom legsérülékenyebb aspektusait. Ezek pedig az élet és a család szeretete.

Mai beszédem és civiljogi aktivista munkám három alapigazságon alapul:

- Minden ember érdemes arra, hogy emberi mivoltából eredően tiszteljék őt

- Semmilyen feltételek mellett nem tekinthető egy emberi élet kevesebbnek, vagy épp többnek, mint ami a maga abszolút valójában

- Minden emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik.

E három igazság alapján, minden ember, születése előtt és után rendelkezik jogokkal, mely jogokat a társadalomnak tisztelnie kell, s kiteljesedésüket a mindenkori törvényeknek kell védelmet biztosítani.

A bűnbánat az első lépés a lélek megmentésére, s az első lépés egy kultúra megváltoztatására. Mindezt abból tudom ilyen biztosan, mert láttam az én kultúrámat, az én Amerikámat gyökeresen megváltozni egy emberöltő alatt. Mennyi vérontás és szívfájdalom eredt abból, hogy néhányan az Egyesült Államokban azt gondolták: az afro-amerikaiak nem méltók a tiszteletre. Egyszerűen leköptek, vertek, lincseltek bennünket.

Megöltek sokakat közülünk, mert valami kevésbé emberinek néztek minket. Ugyanez folyik most a meg nem született gyermekekkel is, akiket az anyaméhben pusztítanak el.

A rasszizmus nemcsak hogy elnyomta az afro-amerikaiakat, de elsorvasztotta az elnyomók lelkiismeretét is. Az emberek azt látták, hogy a rasszista szemléletmód egyszerűbbé, kényelmesebbé teszi életüket, s egyszerűen behódoltak ennek a szemellenzős életszemléletnek. Függtek e hamis világkép eszméitől. S kényszerítették magukat hogy olyan hazugságokat higgyenek el, melyekről a szívük mélyén tudták, hogy messze van minden igazságtól. Ugyanez zajlik ma a gyermekeket abortálók lelkében.

A mai meg nem születettek a tegnap feketéi. A legjobb, ha látókörön kívül esnek, hogy ne emlékeztessenek bennünket arra az igazságtalanságra, melyet ellenük elkövetünk. A probléma, mellyel a gyermek-abortálók és támogatóik szembenéznek ugyancsak hasonló ahhoz a problémához, mellyel a rasszisták és kirekesztők küzdöttek: a Valóság.

A terhesség-megszakításokon alapuló iparág az emberi méltóság teljes tagadásán nyugszik azok felé akiket kihasználnak és diszkriminálnak.

De mi van akkor, ha pékdául a taxasi abortusz-klinika igazgatónője megszólal, miután felhagy állásával, mert nem tudta lelkiismeretével összeegyeztetni azokat az ultrahangfelvételeket, melyeket egy gyermekről készítettek, akinek az életének kioltásában ő is segédkezett. Ilyen képeket, helyzeteket nem lehet ésszerűsíteni. Mi van akkor, ha az igazság annyira tisztán kiviláglik, s annyira átkiált az emberi lelkek pusztaságán, hogy a társadalomnak a hazugságfüggönyökön keresztül is meg kell azt látnia, hallania?

Ekkor kell azt tennünk, ami emberi természetünkkel ellenkezik. El kell magunkat szégyellenünk, s bevallani hibáinkat. Csak ezen alapulva tudjuk útjainkat megváltoztatni.

És ezt tette az én hazám a civil mozgalmak munkájának eredményeként. Amerika megváltozott, mert az amerikaiak szívébe elért az üzenet, mely szívükbe addig is rejtve volt, csak a sok kéreg miatt maguk sem tudták érteni az Isten törvényét. Megpróbálhatjuk lelkiismeretünket megtagadni, tudatmódosításba menekülni, hogy ne gondolkodjunk, ne érezzünk, de a jó és rossz közötti különbségtétel képessége mindannyiunknak megadatott, s belénk van írva. Ez a morális tudatosság változtatta meg Amerika rasszista kultúráját is.

Hiszem azt, hogy ugyanez a belénk kódolt erkölcsi alap fogja megváltoztatni az abortusz-kultúrát is. Nem egyik napról a másikra fog megtörténni, de a szívünk mélyén tudjuk: folyamat már elkezdődött, az eszmélés már megindult. Túl sokáig néztünk azonban a rossz irányba. Elzárkóztunk attól, hogy belekeveredjünk a jelenségbe. Elfogadtuk tényként, hogy az emberek sosem változnak meg, ha abortuszról van szó.

Azért vagyok itt, hogy megmondjam mindenkinek, ez nem igaz. Én már megéltem egy változást saját magamban, láttam másokban, s láttam az egész nemzetben. Ugyanaz ami a rabszolgasággal és a rasszizmussal megtörtént, már ma történik az abortusszal. Azok, akik ma hatalommal rendelkeznek, azoknak kell felszólalniuk az üldözöttekért, mert igenis őrzői vagyunk testvéreinknek, s ami velük történik, az a mi személyes ügyünk is.

Dr. Martin Luther King egy börtöncellában írta a következőket: az igazságtalanság, történjék az bármely szegmensében is az életnek, az abszolút igazságot fenyegeti. Ha egy gyermek életét kioltják Birminghamben, vagy épp Alabamában, ez a teljes szeretett közösségre jelent támadást.

Martin nagybátyámnak volt egy álma. Arról álmodott, hogy megérjük azt, ami magától értetődő – hogy minden ember egyenlőnek van teremtve. Felszólította Amerikát, hogy nézzen szembe a hibáival, s forduljon a jó irányába.

Ma én valamennyiünkhöz szólok nemzetiségtől, fajtól, vallási meggyőződéstől függetlenül. Ismerjük be hibáinkat, s forduljunk el bűneinktől. Hiszem, hogy az élethez való jog tagadása a mai világ legnagyobb igazságtalansága. A gyilkosságban nincs megváltás.

Kérdezem: Hogyan élhet egy álom, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, ha mi magunk öljük meg gyermekeinket. Hogyan élhet tovább az álom, ha a mindnekit megillető emberi méltóságot és tiszteletet tagadjuk meg tőlük? Hogy folytatódhat az álom, ha nem teszünk az érdekeikért?”

 

Forrás: http://www.europe4christ.net/index.php?id=4&L=4

 

korábbi vissza

Copyright © Wydawnictwo Agape Sp. z o.o. ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, tel./ fax: 61/ 852 32 82 | tel. 61/ 647 26 86