2018-28 Kortárs Veszélyek

Ne legyenek más isteneid!

Dec 04, 2018 Mirosław Rucki

A szívünkben mindennap drámai élet-halál harc folyik. A végkimenetele kizárólag a mi döntésünktől függ: vagy határozottan elutasítjuk a bűnt és Istent választjuk, vagy megmaradunk a bűnben és a kárhozatot választjuk.

Miért kellene Istent választanom?

A válasz erre a kérdésre egyértelmű: egyedül Istennek van kizárólagos hatalma az élet és halál fölött, és csak ő akarja a mi valódi javunkat. Az izraeliták sírását és kiáltását hallva Isten döntött úgy, hogy kivezeti őket az egyiptomi rabságból. Az emberek szenvedését és tévelygését látva Isten jött el Jézus Krisztus személyében, hogy meggyógyítsa a betegeket és jóllakassa az éhezőket. Isten volt az is, aki Jézus Krisztus emberi testében elítélte a bűnt, alávetette magát a szenvedésnek és a halálnak, és „vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk” (1Pt 2,24). És ugyanez az Isten bizonyult erősebbnek a halálnál: „Az Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa” (ApCsel 2,24). És nem más, mint az Isten adta meg nekünk a Szentlelket, hogy mindennap legyőzhessünk a gonoszt, és elnyerhessük az örök életet: „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által” (Róm 8,11). Talán kevés ez ahhoz, hogy bízzunk Istenben? Talán kevés ez ahhoz, hogy meggyőződjünk az irántunk való szeretetéről? Van valaki más, aki Istennél többet tett volna értünk? Lehet minket jobban szeretni annál, ahogy Isten szeret minket, s lehet többet tenni értünk, mint amennyit Isten tett? Isten ezt mondja nekünk a próféta által: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele?” (Iz 5,4) Legyünk őszinték: nincs semmilyen konkrét oka annak, hogy miért ne Istent válasszuk teljes bizalommal. Ellenben számos indokot találhatunk arra, hogy érdemes mindent elhagynunk és gyermeki bizalommal Istenhez ragaszkodnunk, szeretnünk őt és hallgatnunk a szavára, „mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását” (MTörv 30,20). Ha eltávolodunk Istentől, és nem hallgatunk szavára, kitesszük magunkat a veszélynek, hogy nemcsak az örök, de a földi életünket is elveszítjük.

Épp ezért Isten első parancsa előtt ott van az emlékeztető: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából.” És csak e szavak után parancsolja Isten: „Ne legyenek más isteneid!” (MTörv 5,7)

Kik azok a „más istenek”?

Isten, aki megteremtette a világot és minden létezőt, így beszél a más istenekről: „csak hiábavalóságok, még lélegzeni sem tudnak. Hamis és nevetséges dolgok; ha majd eljön bűnhődésük ideje, egy szálig elvesznek” (Jer 10,14—15). Semmilyen okunk sincs arra, hogy valamilyen más istenben bízzunk az egyetlen Isten helyett, hogy bárki mást dicsőítsünk és tiszteljünk pogány vallási szertartások résztvevőiként. Az emberek mégis mindig előszeretettel imádnak hamis bálványokat, elutasítják Istent, és a keleti meditáció különféle formáival, jóslással, okkultizmussal foglalkoznak, jósnőkben bíznak, babonákban hisznek! „Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek” (Jer 2,5).

Az ördög csak akkor tud működni, ha megengedjük neki: azzal, hogy nem akarunk lemondani valamilyen bűnről, vagy azzal, hogy beleesünk a ravasz csapdájába

Ezek a nem létező istenek, akik csak semmiség és illúzió, valójában eszközök az ördög kezében, aki a rabszolgáivá akar tenni minket, el akar távolítani életünk és boldogságunk egyetlen Forrásától, Istentől. A bálvány önmagában semmi, és senkinek semmit sem tud tenni, de ha hamis istent követünk, megnyílunk a gonosz lelkek működésének, ahogy azt Szent Pál világosan megmondja: „[…] az áldozati hús vagy a bálvány ér valamit? Dehogy! Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel” (1Kor 10,19—20).

»Olvass tovább:
PDF bolt: https://pdf.milujciesie.org.pl/hu/
Előfizetés: https://zamow.milujciesie.org.pl/hu/