2018-27 Hit

A Szív, mely annyira szeret (2. rész)

nov 08, 2018 Teresa Tyszkiewicz

Jézus Krisztus bőséges misztikus kegyelmekkel ajándékozta meg Alacoque Margit Mária nővért, hogy bizalmas kapcsolatban legyen az ő Szívével, átélje élő jelenlétét az Oltáriszentségben, és magasztalja a Szentháromságot — mindezzel fel akarta őt készíteni fő küldetésére: hogy terjessze Jézus Szentséges Szívének tiszteletét.

A szerzetesnő túlságosan gyöngének érezte magát ennek a küldetésnek a teljesítéséhez. Egy klauzúrás kolostorban élt, viszolygott a vezetői funkcióktól, lelki élményeit is csak vonakodva, az elöljárók parancsára írta le, ezért Jézus egyre sürgetőbb kéréseit aggodalommal fogadta.

Jézus kérései

Claude de la Colombière atya Paray- le-Monialba való érkezése gondviselésszerű volt. Ez a kiváló lelkipásztor és teológus lett Margit gyóntatója. Az atya hamar rájött, hogy egy szent szerzetesnővel van dolga, és megértette az Isten által rábízott küldetés nagyságát. Jézus kérését, hogy megmutassa az emberek iránti határtalan szeretetét, melynek jelképe lángoló és átdöfött szíve, Claude atya a saját személyes küldetéseként fogta fel, ezért hirdetni és tanítani kezdte mindazt, amit gyónója feljegyzéseiből és szavaiból megtudott.

„Szívem megnyílik, és az isteni szeretet bőséges kegyelmeit árasztja mindazokra, akik tisztelik őt, és terjesztik ezt a tiszteletet az emberek között”

A „nagy jelenésben” — mint később kiderült, ez volt az utolsó „nagy” jelenés — Jézus azt kérte, hogy vezessék be Szentséges Szívének ünnepét, s ezt az úrnapja nyolcada utáni pénteken ünnepeljék. Azt akarta, hogy ezen a napon a templomokban szentségimádás legyen, a hívek vegyék magukhoz az Oltáriszentséget, engeszteljenek a sértésekért és a közömbösségért, melyek a szeretet e szentségében érik őt, valamint ajánlják fel magukat Isteni Szívének. „Szívem megnyílik, és az isteni szeretet bőséges kegyelmeit árasztja mindazokra, akik tisztelik őt, és terjesztik ezt a tiszteletet az emberek között” (1975. 6. 16.).

Colombière atya műve

Claude atya teljesítette Jézus akaratát, ahogy csak erejéből telt, és mindenfelé prédikált Jézus Szívének kincseiről. Jézus egyes kéréseinek megvalósítása azonban egyházi jóváhagyást igényelt, illetve a szerzetesi elöljárók beleegyezését, de maga a gondolat és a buzdítás, hogy tiszteljék Jézust, és engeszteljék a hálátlansággal és közömbösséggel megbántott Szívét, megérintette és fellelkesítette az embereket.

Claude atya nem sokáig maradt Paray-le-Monialban. Az elöljárók Angliába küldték, ahol ellenséges érzület és üldöztetés várta. Néhány év elteltével súlyosan megroppant egészséggel tért vissza Franciaországba, ami lehetetlenné tette számára a rendszeres pasztorációs tevékenységet. Margittal már csak néhányszor találkozott, de betegsége ellenére is mindent megtett, amit csak bírt, hogy terjessze Jézus Szívének tiszteletét. 1685-ben Paray- le-Monialban tuberkulózisban meghalt. Margit már előre tudta halálának a napját, és később azt is, hogy már a mennyben van.

Bár Jézus Szívének e buzgó apostola elhagyta a földet, a mű fennmaradt és egyre erősödött. Margitnak az volt a legfontosabb, hogy ezáltal növekedjen Isten dicsősége, és teljesüljön Jézus vágya, hogy Szíve a nyilvános tisztelet révén uralkodjon az emberi szíveken, családokon és nemzeteken.

»Olvass tovább:
PDF bolt: https://pdf.milujciesie.org.pl/hu/
Előfizetés: https://zamow.milujciesie.org.pl/hu/