2018-27 Az Egyház történelméből

Egyházellenes propaganda a francia forradalom idején (2. rész)

nov 06, 2018 Grzegorz Kucharczyk

Alexis de Tocqueville, jelentős 19. századi francia politikai gondolkodó, eltöprengett azon, hogy a 18. században Franciaországban vajon miért vált az istentelenség általános szenvedéllyé. Arra jutott, hogy a kulcsszerepet az a katolikusellenes propaganda játszotta, melyet a felvilágosodás kori elit réteg indított el néhány évtizeddel korábban. Ez a propaganda lett a táptalaja az istentelenség terjesztésének és készítette elő a forradalmat.

Az istentelenség mint „általános szenvedély”

Tocqueville A régi rend és a forradalom című ismert művében ezt a következőképpen magyarázza: „Buzgón és kitartóan munkálkodtak azon, hogy a lelkekből kivesszen az őket betöltő hit, és kiüresedjenek. Rengeteg ember nagy lelkesedéssel kapcsolódott bele e hálátlan feladat elvégzésébe. A hit teljes hiánya, mely ellentétben áll az ember természetes ösztönével, s fájdalmas meghasonlást okoz, megtetszett a tömegnek. Ami addig csak valamiféle beteges apátiát váltott ki, most felébresztette a fanatizmust és propagandaszellemet.”

A katolikusellenes propaganda fő célpontjai a papok voltak, akik egyszeriben az „elmaradottság” és a „fanatizmus” jelképeivé váltak. 1789 után ezeket a nézeteket a forradalmárok is átvették, és mindazokat, aki hittek Krisztusban, „fanatikusnak” tartották, a vallást „babonának”, az egyházi hierarchiát (a pápával az élén) meg a „lelkiismeret zsarnokainak”.

A katolikusellenes propaganda fő célpontjai a papok voltak, akik egyszeriben az „elmaradottság” és a „fanatizmus” jelképeivé váltak

Adjuk át még egyszer a szót Tocqueville- nek, aki így nyilatkozott a forradalom előtti francia egyházellenes propagandáról: „Az Egyház nálunk sem volt rosszabb, mint bárhol máshol a világon, épp ellenkezőleg, a hibák és a botrányok kisebbek voltak, mint a katolikus országok többségében. Ezenkívül az Egyház toleránsabb volt, mint bármikor azelőtt, és toleránsabb, mint más országokban. Tehát a vallás elleni háború okait nem annyira magában a vallásban kell keresni, mint inkább a társadalomban.”

A francia forradalom idején a társadalom a széles körű propaganda erős hatása alatt állt. Korábban, a 18. századi felvilágosodás idején az ateizmus (amelyet a „filozófia” megnevezés álarca mögé bújtattak) lényegében csak a szalonbeli elitre korlátozódott, de 1789 után sokkal szélesebb körben is elterjedt. A forradalom ideje alatt nemcsak a forradalmi sajtó terjesztette, hanem az egész Franciaországot átszövő forradalmi klubok hálózata és az e téren mindig aktív szabadkőműves-páholyok is.

Franciaországban tombolt a keresztényellenes kampány, melynek kicsúcsosodása az volt, hogy egy dekrétum kiadásával megtiltották a Francia Köztársaság területén a katolikus papok működését és a keresztény szertartások végzését (még a templomokban is)

A katolikusellenes propaganda 1789 után azt állította, hogy az ateizmus nem csupán a tudományos világnézet („filozófia”), hanem a hazafiasság kifejeződése is. Az egyházellenes propaganda egyik állandó eleme volt annak bizonygatása, hogy a klérus valamiféle ötödik kerék, mely együttműködik Franciaország ellenségeivel, akikkel a köztársaság éppen háborúban áll. A következtetés egyszerűen levonható: aki az Egyházat támadja és aktívan részt vesz Franciaország dekrisztianizációjában, az nemcsak „felvilágosodott”, hanem „igazi hazafi” is.

»Olvass tovább:
PDF bolt: https://pdf.milujciesie.org.pl/hu/
Előfizetés: https://zamow.milujciesie.org.pl/hu/