2018-28 Ifjúság

Isten receptje

dec 03, 2018 Jan Bilewicz

Biztosan szoktál néha a jövődre gondolni. Bizonyára szeretnéd befejezni az iskolát, talán az egyetemet is, találni egy jó állást, megnősülni, családot alapítani, sikereket elérni. Mindezek hozzájárulnak a boldogságodhoz, hiszen szeretnél boldog lenni. Mindenki boldog akar lenni. De nem mindenki az! Nézz csak körül! Biztos vagy benne, hogy te boldog leszel? Őszintén kívánom, hogy az legyél, de sok olyan dolgot is látok, ami veszélyeztetheti a boldogságodat…

Hogyan érheted el a boldogságot?

Biztos vagy benne, hogy boldog leszel, ha kitűnő állásod, sok pénzed, gyönyörű feleséged, villád és Mercedesed lesz? Talán igen, talán nem. Boldog lehet- e az a férfi, aki postásként dolgozik, havi százezer forintot keres, busszal vagy biciklivel közlekedik, van pár gyereke és egy felesége, aki talán nem olyan szép, de jó és okos? Természetesen, ő lehet a legboldogabb ember a földön! A boldogság elsősorban nem attól függ, hogy mennyi élvezetben van részünk, mennyi pénzünk és anyagi vagyonunk van. Lehet nagyon sok mindened, mégis lehetsz nagyon boldogtalan. Másrészről viszont lehet kevés dolgod, mégis sugározhatsz a boldogságtól. Van valami konkrét recepted a boldogságra?

Valószínűleg meg vagy keresztelve, voltál bérmálkozó, és hívő vagy. (Vannak megkeresztelt és megbérmált ateisták, sőt harcos ateisták is. Nyilván észrevetted, akár a hittanórákon is, hogy nem egy barátodnak ilyen a hozzáállása.) Ha viszont te hívő vagy, akkor hiszel abban, amit a Szentírás mond. Ott meg ez áll: „Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik!” (Péld 16,20) „Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján […]. Aki örömét leli Isten törvényében” (Zsolt 1,1—2). Egyedül Isten adhat boldogságot. Ez alatt az igazi boldogságot és nem annak utánzatát értem.

Vagyonod van!

Emlékszel a jó apa és a tékozló fiú példabeszédére Szent Lukács evangéliumából (15,11—32)? Röviden felidézem. Egy embernek két fia volt. Jól, békében és örömben éltek együtt. Egy nap a kisebbik fiú úgy döntött, hogy fogja a vagyon rá eső részét, és messzire utazik. Nem kizárt, hogy valaki bebeszélte neki: „Magad is tudod, hogy mi a jó neked. Itt olyan unalmas, ott meg a szabadság vár.” És éppen „ott” pazarolta el a vagyonát (prostituáltakra költötte — ahogy azt a bátyja mondta). Amikor már szükséget szenvedett, disznópásztorként kezdett dolgozni, végül pedig a disznók eledelét is szívesen megette volna… Egy nap elgondolkodott az életén. Visszaemlékezett a családjában uralkodó biztonságra és szeretetre, majd úgy döntött, hogy hazamegy, és kibékül az apjával.

Ha egy fiatal fiú a serdülőkorában pornográfiával találkozik, az olyan, mintha egy tájfun söpörne végig a gyönge és éretlen pszichéjén

Ez a példabeszéd univerzális, mindig aktuális kép, és mindannyiunk életéről szól. Az apa az Isten, mi pedig a gyermekei vagyunk. Azzal megyünk el tőle, ha vétkezünk. A fiataloknak van bizonyos vagyonuk — itt lelki vagyonra gondolok. Valódi kincsek ezek: ideálok, optimizmus, bátorság, önzetlenség, a jó szeretete, a nagy értékek utáni vágy, az igazság keresése stb. Mindez Istentől származik. Végeredményben Isten minden jó forrása.

De el is mehetünk az Atyától, és elpazarolhatjuk a vagyonát, vagyis: elveszítjük az optimizmust, az igazság és a jóság szeretetét, az ideálokat és az utánuk való vágyat. Mi marad így? Lelki nyomorúság, szégyen és bukás. Ezt a nyomorúságot illusztrálja a disznók őrzésének képe és a velük való étkezés vágya. Ez annak a lelkiállapotnak a képe, melybe mindannyian juthatunk.

Sajnos, sok fiatal épp most tékozolja el lelki vagyonát. Többnyire az a propaganda vezette őket félre, amelyet kívülről egészen rendesnek tűnő emberek hirdetnek: műveltek, ékesszólóak, elegánsan öltözöttek. Most még vidámak, szórakozhatnak, mert az Isten által nekik ajándékozott talentumokból és ideálokból még bőven van, de vigyázat: gyarapodni nem fognak. Épp ellenkezőleg: egyre csökkennek…

A tisztaságért folytatott harc az igazságért és boldogságért vívott harc. Krisztus erejére van szükségünk, hogy győzzünk ebben a harcban

A példabeszéd happy enddel végződik. A fiú visszatér az apához, s az örömmel fogadja őt. A visszatérés bizonyára nem volt könnyű. Ugyanis ha messzire távozunk, a visszavezető út hosszú, az ember kimerül, belsőleg összetörik.

»Olvass tovább:
PDF bolt: https://pdf.milujciesie.org.pl/hu/
Előfizetés: https://zamow.milujciesie.org.pl/hu/