2018-28 Ifjúság Tanúságtétel

Jézus mindig meg tud lepni

Dec 03, 2018 Tanúságtétel

Soha nem gondoltam volna, hogy az életem ilyen irányt vesz. Ha valaki 12 évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy pap leszek, kinevettem volna. Nem gondoltam volna, hogy Jézus így meg tud lepni engem…

Bár hagyományos katolikus családban nőttem fel (részt vettünk a vasárnapi szentmiséken és a rorátékon), egy idő után a hagyományos hit már nem volt elég nekem. Alacsony voltam, csöndes, tele komplexusokkal, semmiben sem tűntem ki. Ezért olyasvalamit kerestem, amivel felkelthetném mások érdeklődését, amivel megnőnék a szemükben, és elnyerném a barátaim elismerését. Imponálni akartam nekik, és megmutatni, hogy több vagyok, mint a „gyönge Marci”. Az interneten cikkeket találtam az ún. tudatos álomról, és azonnal gyakorolni kezdtem. Ezután asztrálutazással, szellemgyógyászattal és a csakrák megnyitásával kezdtem foglalkozni. Egyre mélyebbre merültem mindezekben. Az élményeimhez a metálzene szolgáltatta a hátteret, segített elszakadnom a reális világtól — állandóan fülhallgató volt a fülemen. Függő voltam a zenétől — nem tudtam a fülhallgatón keresztül hallgatott metálzene nélkül elaludni. Minél inkább elmélyült az okkultizmus iránti érdeklődésem, annál keményebb metálzenét hallgattam, s végül már csak black metalt, olyan zenét, amelynek alapja a gonosz kultusza.

A metálzenébe Tamás, a szomszédos panelházban lakó barátom vezetett be, aki ezenkívül arra is buzdított, hogy tanulmányozzam Nietzsche filozófiáját. Mindketten lázadoztunk a minket körülvevő világ ellen.

Lassanként furcsa dolgok kezdtek történni az életemben. Először is ott volt a sötéttől való páni félelem. Nem tudtam, honnan jön. Nem attól féltem, hogy valaki kiugrik a sötétből, és megver; magától a sötéttől féltem. Egy gyakorlat során, melyen azért vettem részt, hogy jobban megnyíljak az ún. tudatos álomra, megtapasztaltam az alvási bénulást, és úgy éreztem, hogy a szobámban ott a gonosz, személy formájában. Képtelen voltam megmoccanni. Mindenkinek vannak hasonló élményei, aki tudatos álommal foglalkozik. Ez az első jele annak, hogy elvesztették az irányítást afölött, ami velük történik, és nyilvánvalóvá válik, hogy valójában nem az emberi elme lehetőségeinek kihasználásáról van szó, hanem arról, hogy megnyíltak a mögötte rejtőző szellemi világ előtt. Aztán egyre rosszabb lett. Érzékelni kezdtem a gonosz lelkek személyes jelenlétét. Az egyik gyakorlat után egy démon jelenlétét éreztem a hátam mögött, és nem voltam képes szabadulni ettől az érzéstől. Akkor is azt éreztem, hogy valaki ott áll mögöttem, amikor a hátamat a falnak vetettem. Ez teljesen irracionálisnak tűnt, mégis nagyon is reálisnak. A nap 24 órájában ez volt az érzésem. Akkor kezdődtek az alvási problémáim is, mert azt a „valamit” állandóan magam mellett éreztem. Amikor kemény zenét hallgattam (főleg a Tool együttest), morgó hangot adtam ki, és ezen nem voltam képes uralkodni. Kezdtem félni magamtól. Nem tudtam, mi mindenre lennék képes, és mit várhatok önmagamtól. Az életem egyre inkább kicsúszott az irányításom alól. Az egyik gyakorlat után (melyet azért végeztem, hogy megnyissam a csakráimat) ez a „valaki”, akinek a jelenlétét állandóan éreztem magam mögött, azt parancsolta, amikor a városban sétáltam, hogy lépjek az úttestre az autók közé. Észrevettem, hogy nem tudom uralni a lábaimat. Leléptem a járdáról, és bár egyáltalán nem akartam, mégis az út felé tartottam. De akkor a földre estem. Nem tudtam, mi történik. Meg voltam rémülve. Az első gondolat, ami eszembe jutott, így hangzott: „A fenébe, valaki meg akar ölni. Valaki azt akarja, hogy meghaljak.” Egyáltalán nem kapcsoltam ezt össze az Isten és a sátán közti szellemi harccal. Nem tudom, milyen sokáig ültem a járdán, de amikor felálltam, görcsösen belekapaszkodtam a közeli kerítésbe, és így mentem haza, mert féltem, hogy újra kimegyek az útra. Aztán néhány napig nem mentem el otthonról, mert féltem, hogy már nem térnék haza.

»Olvass tovább:
PDF bolt: https://pdf.milujciesie.org.pl/hu/
Előfizetés: https://zamow.milujciesie.org.pl/hu/